Kajszi

A korábbi idők  szőlővidékek szórvány kajszifáinak alanya túlnyomó részben számos helyi szilva­fajta és a magról kelt vadkajszi vagy tengeri barack.

Termőhely-igénye: A kajszi éghajlati igényeiben a hőmérsék­letnek van döntő szerepe. Általában ott termelhető, ahol az évi középhőmérséklet eléri vagy meghaladja a 10 C°-ot, nyá­ron pedig a 18 C°-ot. A téli időszakban, amint a hőmérséklet a -25 C° alá süllyed, fagykárt szenvedhet.

A kajszi igen napfényigényes. Talajigényéről az állapítható meg, hogy termelésére legjob­bak a meleg, könnyű, homokos, jól levegőzött talajok, ame­lyekben nem túl nagy mélységben (100—150 cm) jó vízgaz­dálkodású, ásványi anyagban gazdag agyagréteg húzódik. A homokot lösz, köves murva vagy apró szemű kavics is he­lyettesítheti.

Betegségei és kártevői: Gombabetegségei közül a legfontosabb a monília, mely a virágját, esetleg a kötődött kis gyümölcsöt károsítja, a kifejlett termésben csak csapadékos időben tesz kárt. A levél-lyukasztó gomba a leveleit és gyümölcsét támadja, Jelentős károkat okoz a kajszi-vírus, amely a falevélről és a kőmagon jelentkező gyűrű alakú rajzról ismerhető fel. Kár­tevői közül a hajtásokat és a gyümölcsöt pusztító barackmoly és a pajzstetvek a legfontosabbak. A kajszigyümölcsösökben a legnagyobb veszteséget a gutaütés okozza, amely meg nem felelő alanynak, betegségeknek, fagyhatásnak és egyéb ked­vezőtlen élettani hatásoknak következtében lép fel.