Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
4.390 Ft
Menny.:db
Szabad gyökeres növények - infó
KONTÉNERES NÖVÉNYEK - INFÓ

Pónyik alma - Szabadgyökeres

“Bolyai Farkas (matematikus, (Bólya, 1775 – Marosvásárhely, 1856) fája, a pónyik alma, igazán nagy kedvelője volt ennek a gyümölcsnek. Domáldi birtokán gyümölcsfa-iskolát hozott létre, de szőlőket is telepített, néhány év alatt vadregényes lugast emelt a domb tetején.”

Alany: Vadalma magonc

Érés / fogyasztási idő: téli, szeptember végétől /december- április
Termékenyülés:
Termőképesség: bőven, de rendszertelenül terem
Felhasználás: házikerti, kiváló pálinka készül belőle
Ajánlott termőtáj: nyirkos talaj, folyóvizek melléke, magasabb fekvésű vidék
Ellenállóképesség: kései fagyokra, gombabetegségekre érzékeny. Tűzelhalásra nem érzékeny.

Irodalmi vonatkozás: Wass Albert: Tizenhárom almafa

Elérhetőség: Raktáron
Kontéres / szabadgyökerű
Szabadgyökeres
Mérete
Normál méret
4.390 Ft
Menny.:db
Kívánságlistára teszem
Jelölje be azokat a kiegészítő termékeket, amiket még a kosárba szeretne tenni!

Vélemények

Erről a termékről még nem érkezett vélemény.

Leírás

Faj: Malus domestica

További nevei: Török mocskotár, Poinic, Poinik, Pojenics, Poinik Apfel, Pányicska, Pányika, Poinikapfel, Török mocskotár
Származás: a szakirodalom általában erdélyi származású almafajtaként tartja számon. A Döbrentey-kódex már 1508-ban említi nevét. Valószínűleg, egykor a Kárpát-medencében elterjedt volt a fajta, de a XIX. század folyamán Erdély területén volt a leggyakoribb.
Érési ideje: November-február. De a hűvösebb tájakon szedett gyümölcsök tavaszig is eltarthatók.
Minősége: Elsőrendű asztali, piaci és háztartási alma.
Gyümölcse: Többnyire jókora nagy. Szélessége 85 mm, magassága 65 mm. Szabálytalan lapított gömb alakú. Egyik oldalán hízottabb és többnyire emelkedettebb. Zöme a közepénél mélyebben esik, honnét a száras vége felé eleinte lassan, majd hirtelen domborodva egyszerre ellapul és nagy lapos talpat mutat. Kelyhe felé eleinte szelíden, aztán hirtelen fogyva boltozódik és többnyire elég széles, hullámos, ferdén álló karimában végződik. Szára rövidebb vagy félhosszú, fás és bunkós végű. Szűk és mély tölcsér alakú, rendesen sugarasan rozsdafalú mélyedésben ül. Kelyhe kicsiny, zárt, keskeny kehelylevélkéi molyhosak és szűk, mély falán egyes lapos bordákat mutató mélyedésben ülnek. Ezek a bordák a gyümölcs oldalára is lehúzódva, annak kerekdedségét is gyakran megzavarják. A kehely karimája hullámos.
Héja: Vastag, sima, néha kissé érdes tapintatú. Értével citromsárga színű. Napos oldalán némi narancspirral mosott. Barnás-színű pontozata szembetűnő ritka. Rozsdaalakzatok a szármélyedést kivéve ritkán fordulnak elő rajta.
Belseje: Húsa sárgásfehér, néha zöldes árnyalatú. Tömött porhanyó, olvadó, cukrosan savanykás, illatos, fűszeres, igen finom ízű. Magháza nyílt, rekeszeiben kevés, többnyire fejletlen magot rejt. Kehelycsöve kúpalakú, elég mélyen lehatoló.
Fája: Erőteljes növekedésű, későn bár, de kedvező viszonyok között elég bőven termő. Szétálló ágai ritkás lombozatú, De terjedelmes koronát nevelnek. Vadalanyon közép- és magastörzsű fának a legalkalmasabb. Az alakítást, nyesést nem hálálja meg. Vesszei vaskosak, többnyire sárgásszínűek, molyhosak. Rügyei elég nagyok, laposhátúak, sűrűn molyhosak. Termőrügyei aránylag kisebbek, sűrűn molyhosak. Levelei vastagszövetűek, felső oldaluk elég sima, fonákjukon molyhosak, szúrós hegyben végződők. Levélnyelük rövid, igen vastag, merev, molyhos. Levélpálhái fejletlenek, áridomúak, sokáig megmaradnak.
Termesztésére vonatkozóan megjegyzem, hogy talajban, fekvésben kevésbé válogat. Az emelkedettebb fekvésű, hegyes vidéken, kötött, nyirkosabb talajban bő harmat mellett fejleszti a legszebb gyümölcseit. Kissé kényes, mert kötődött, apró gyümölcseinek a kései fagy éppen úgy árt, mint a forró napsugár. Épen maradt gyümölcsei jól állják helyüket a fán. Alföldre nem való. Ahol tenyészfeltételeit megtalálja, termesztése érdemes, mert keresett és szívesen vásárolt alma. Hibája, hogy gombabetegségek iránt érzékeny és taplósodásra nagyon hajlandó.

"A gyümölcsészeti szakirodalom két véleményt tart számon a fajta eredetéről. Egyik nézetet az Erdélyi Gazda 1873. évi évfolyamában, a fajta újra felfedezéséről közölt anekdota alapozta meg. Miszerint egy egyházi elöljáró ajándékba kapott egy kosár Pónyik almát egy Poiana mic [ejtsd: Pojána mik, jelentése: Kis rét] nevű helyen álló fáról az 1800-as években. Felismerve a fajta értékét, a mintát megmutatta gyümölcstermesztéssel foglalkozó szakembereknek is. A fajta eredetét ennek alapján a rét román nevére vezetik vissza. Ennek az elméletnek ellentmond, hogy a Döbrentey-kódex már 1508-ban említi a fajtanevet. Tóth 1284-ben, a felföldi Besztercebánya körzetéből említett Ponyk települést nevesíti származási helyként. Mindez valószínűsíti, hogy egykor Kárpát-medence szerte elterjedt volt a fajta.

Ürögdi Nagy Ferenc 19. századi tudós gyümölcstermesztő így írt: „Az egyik évben mintákat küldtem az erdélyi fajtákból Lucasnak Hohenrimbe és De Jonghe-nak Brüsszelbe. Lucas a Pónyikba lett szerelmes, De Jonghe-ot a mi Batul almánk kötelezte le.”

https://www.sumidamagazin.com/2018/12/21/rest_insert-401/

Az oldal tetejére