Származása: Glocker K. nemrég elhalt, jeles gyümölcsészünk nyerte magról Euyiiigeu (Veszprémmegye) 1847-ben. Ojtóvesszejét 1870-ban nekem is megküldötte, mint kora téli, jeles rambur almafajt. Külföldi gyümölcsjegyzékekben még nem fordul elő; de a Simon Louis testvérek 1874. évi catalogjában már föl van említve, mint hozzájok Csehországból ajánlattal küldött almafaj. Nagyon hihető, hogy báró Trauttenberg, kivel Glocker levelezési viszonyban állott s kinek szintén adott e fajból ojtóvesszöt, több más hazai gyümölcsfajunkkal együtt, mint csehországi gyümölcsöt küldötte meg ezt is hozzájok. Több ízben termett már nálam a fajfán, sőt 1876-ban egyik faiskolai ojtványomon is. Ezen évi termésemből néhány példányt küldöttem volt Glockernek is, a ki aztán újból is biztosított, hogy fajom csakugyan valódi; minél fogva jónak láttam, körülményes leírásban is megismertetni.
Érésideje: November—December.
Minősége: ll. rendű csemege- s I. rendű háztartási és piaczos gyümölcs.
Nagysága: nagy.
Alakja: lapos-gömbalakú; elég szabályosan boltozott, noha egyik oldala rendszerint kissé hízottabb és emelkedettebb, mint a másik. Zöme középtájra esik, honnét szára felé szelíden gömbölyödve boltozódik s széles, lapos karimában végződik, kelyhe felé pedig majd inkább, majd kevésbbé fogyva ferdén álló, tompa karimában enyészik el. Szár a középhosszú, elég vastag, fás, molyhos, zöldes sárga szinű: simakerekedésű, tágnyilású és inkább vagy kevésbbé szűk és mély üregbe helyezett, melynek aljáról néha csinos lapos barázdák nyúlnak föl sugáralakban a mélyedés karimájára és ezt szelíden hullámossá teszik. Kelyhe zárt; rendetlenül egymásba fonódó, molyhos osztványaival tágas, de nem mély üregben ülő, melynek molyhos fenekéről szelíd, lapos ránczok és bordácskák nyúlnak föl a mélyedés karimájára s onnan tovább elenyészőleg, a gyümölcs derekára is.
Színe: bőre finom, sima, bágyadtfényű, álltában zsírostapintatú, elejénte sötét fűzöld; értével zöldessárga ; napos oldalán is alig kissé élénkebb sárga, minden pír nélkül. Pontozata ritkásan és egyenlőtlenül elszórt, fehérrel szegett fahéjszinű vagy barna s csakis itt-ott szembetűnő pettyecskékből álló; míg zöld alapszínében jókora nagy, áttetsző fehér pettyecskéi jellemzőleg sűrűn és szabályosan vannak elhintve s elég szembetűnők. Rozsdafoltok vagy alakzatok nem fordulnak elő fölületén; de a szármélyedés sokáig zölden maradó falain mégis mutatkozik néha némi finom sugaras rozsdamáz.
Belseje: húsa sárgásfehér, magtokja körül sárgás erekkel, elég finom, nem tömött, kissé roppanó, de omlós, leve bő, czukros, üdítő savanynyal emelt, igen kellemes, noha nem eléggé fűszeres ízü. Magtokja nyilttengelyű; kissé nyilt, hosszas kagyló-alakú fiókjaiban kevés ép magot rejtő. Kehelycsöve rövid kúpalakú.
Fája: vignövésű és edzett; korán és bőven termő; lazán szétálló ágaival, melyek gyümölcsvesszőkkel ég peczkekkel hamar és jól beruházkodnak, ritkás lombozatú, terebélyes koronát alkotó. Doucinra vagy paradicsomalanyra ojtva termékeny törpéket nevel; vadonczra ojtva szálasfának is igen alkalmas; mert gyümölcseit nem egy könnyen verheti, le a szél. Helyben és talajban, úgy látszik, nem válogatós; mert nemcsak Enying meszes agyagjában, de kertem könnyen kiszáradó laza talajában is vígan tenyészik.
Vesszei: nem számosak, középhosszak elég vastagok, hegyök felé is csak keveset vékonyodók; szétállók, de hegyökkel többnyire fölfelé görbülök; kissé bordázottak; könyökösek; gyenge korukban is, ért korukban is molyhosak; tövük felé simák, csupaszak, sötétbarnák, hegyök felé sötétvörössel, tövük felé pedig zöldesbarnással árnyaltak; elég szembetűnő, fehér pontokkal igen ritkásan pontozottak; itt-ott hosszas, itt-ott rövid levélközűek.
Rügyei: majd kicsinyek, majd középnagyok, háromszögűek, tompahegyűek, laposan a vesszőkhöz tapadók; fehérmolyhosak, csak itt-ott csupaszak, pirosas gesztenyeszinűek; alig kiálló, többnyire három-bordás talapra helyezkedők.
Virágrügyei: Elég nagyok, rövid, hasas tojásdadok, tompahegyűek; tövük felé szennyesbarna, hegyük felé fehérmolyhos pikkelyekkel takartak.
Levelei: nagyok, kissé vastag és keményszövetűek, tojásdadok, vagy kerülékesek; többnyire rövid, tompa hegyben végződők; a vesszők alján csaknem laposak; a vesszők hegye felé csatornásak; íveltek; alsó lapjukon molyhosak; felső lapjukon simák, csupaszak, fényesek, majd sötét, majd homályos zöldek; széleiken elég nagy, tompa vagy éles, többnyire kettős fogakkal elég mélyen, de nem szabályosan fűrészesek. Levélnyelök hosszú, elég vastag, merev, molyhos, fölfelé irányuló, de derekától kezdve kissé hanyattgörbülő. Levélpálhái elég kifejlődöttek keskeny, itt-ott azonban széles és tövük felé szárnyas-lándsásak, mereven szétállók, tartósak. Virágrügyet körítő levelei hosszas, széles lándsásak, laposak, íveltek, gyakran lefelé öblösek, igen éles fogakkal mélyen és szabályosan fűrészesek, hosszas és rézsunt fölfelé álló nyelőkről, csaknem vízirányosan szétterülök. Észrevétel. Hazánk hegyes vidékein megérdemelné e jeles faj, hogy nagyban is elszaporítsuk; de a sík alföldön, hol kötődött gyümölcseit a kései fagyok, kifejlődött gyümölcseit nyár folytán a kártékony rovarok megrontják és megtizedelik, nagybani elterjesztése éppen nem járna haszonnal.
Forrás: Bereczki Máté, Gyümölcsészeti vázlatok
