San Castrese kajszi - Szabadgyökeres

A San Castrese kajszi egy öntermékeny, bőtermő, nagy és jó állagú, ízletes gyümölcsöt ad, amely friss fogyasztásra és feldolgozásra egyaránt kiváló.

Jellemző: öntermékeny, bőtermő, sokrétű felhasználás 

Tudományos név: Prunus armeniaca ’San Castrese’ 

Magyar név: ’San Castrese’ kajszi
Hasonló név: nem ismert
Származás: régi olasz, valószínűleg a dél-olasz (Vesuv környéki) térségből származó fajta
Amiért szeretjük: öntermékeny, bőtermő, jóízű
Virágzás idő: öntermékeny; mint sok olasz/déli eredetű kajszi, szereti a meleget és érzékeny lehet a kora tavaszi
Termés érés: középkésői; június vége – július eleje
Leírás: erőteljes növekedésű, bő termő, rendszeresen terem; a korona közepesen széthajló/expanzív. Közép–nagy méretű, kerek–ovális vagy enyhén mandula alakú; alap-szín sárgás-narancs, gyakran enyhe piros fedőszínnel a napsütötte oldalon. Húsa narancssárga, kemény, jó állagú. Íze édes-savas, harmonikus
Felhasználás:
Fényigény: ültessük napos, déli-délnyugati, meleg mikroklimatikus helyre, ahol kevéssé lép föl a korai tavaszi fagy veszélye. A San Castrese szereti a napot és a meleget - teljes napsütés (legalább napi 6 óra közvetlen napfény) az ideális.
Ajánlott termőhely: Ültetésnél érdemes mély, jó szerkezetű talajt biztosítani, amelyben a gyökerek jól terjedhetnek
Ültetési távolság: 7 m
Ellenállóképesség: a fajta viszonylag jól viseli a szárazságot, ami előny lehet aszályos nyarakon.
Gondozás: átlagosan kevés, de ha metszünk, akkor tavasz végén (virágzás után), vagy betakarítást követően.
Helye az erdőkertben: 2-3 zóna
Megjegyzés: melegebb, mediterrán klíma adottságú helyekre javasoljuk ültetését