Az Allium viviparum (Sarjhagyma) egy évelő, télálló, alacsony víz- és tápanyagigényű hagymaféle, melynek különlegessége a virágzatban képződő sarjhagymák által történő vegetatív szaporodása. Enyhe ízével, tartósan zöld levélzetével egész évben fogyasztható zöldség növény.
Jellemző: ehető, ízletes, botanikai különlegesség
Tudományos megnevezés: Allium viviparum
Magyar név: Sarjhagyma, Többszintes (emeletes) hagyma
Származás: Ázsia, egyes források szerint Szibéria sztyeppe vidékeiről származik
Amiért szeretjük:
Virág: virágok csak ritkán fejlődnek, a növény elsősorban a sarjhagymák képzésével szaporodik
Leírás: a növény 50-75 cm magasra nő, levelei tőállóak, csövesek, és kékeszöld színűek, melyek a szár feléig érnek. A hagymái hosszúkásak, a hajtás tövéből fejlődnek, és tápanyagot raktároznak, ami segíti számára a száraz időszakok túlélését.
Jelentős mennyiségű C-vitamint, vasat, kalciumot, foszfort, káliumot és nátriumot tartalmaz, emellett fehérjét és cukrokat is felhalmoz
Felhasználás: a növény minden föld feletti része ehető és felhasználható
Fagytűrés: hidegtűrő, akár -15- -20 °C-ot is elvisel takarás nélkül, és alacsony hőmérsékleten (5-8 °C) is kihajt
Fényigény: közepes fényigényű, de árnyékban is jól fejlődik.
Ajánlott termőhely: talajban nem válogatós, jól megél még kötött, köves vagy szegényebb talajokon is, ezért széles körben termeszthető. Vízigénye kicsi, öntözés nélkül is jól terem, és tápanyagigénye mérsékelt, de hosszabb ideig ugyanazon a helyen termesztve igényli a talaj tápanyagfeltöltését
Ültetés: az Allium viviparum hagymákat általában a méretük háromszoros mélységére kell ültetni. Kisebb hagymák esetén ez körülbelül 7 cm, nagyobbaknál 10 cm a megfelelő mélység.
A kisebb termetű növényeket legalább 15 cm-re, a magasabbakat 25-30 cm-re ültesük egymástól, hogy megfelelő hely álljon rendelkezésre a hagymák növekedése számára. A virágzást követően az öntözés rendszerességét csökkentjük, az öntözést csak időnkénti vízutánpótlásra korlátozzuk
Ellenállóképesség:
Gondozás: érdemes 5-7 cm vastagságban takarást alkalmazni az ültetett területen, ami segíti a nedvesség megtartását és a megfelelő talajélet kialakulását, valamint védi a hagymákat a fagytól.
A növekedési és virágzási időszakban rendszeresen, de mértékkel öntözzük a növényt, ügyelve arra, hogy a talaj jó vízáteresztő képeségű legyen, mert a pangó víz a hagymák rothadását idézi elő
Helye az erdőkertben:
Megjegyzés: az Allium fajok többségét ősszel, szeptember-októberben érdemes ültetni, amikor a talaj még meleg, ezért a hagymák jól meg tudnak gyökeresedni talajban, még a tél beállta előtt
Érdekesség: a többszintes hagyma nemcsak botanikai rejtély, hanem egy igazi növény különc is: nem „hisz” az ivaros szaporodásban (magokat nem érlel), viszont a virág helyén sarjhagymákat nevel, és szaporodását ezekből a fiasításból származó hagymákkal oldja meg
