Acer tataricum (Tatárj uhar) szabadgyökeres díszfa

Rövid leírás: A hazánkban is őshonos, rendkívül szívós és alkalmazkodóképes kis méretű fa vagy cserje, amely pirosas nyári terméseivel és ragyogó őszi lombszínével díszít.

Jellemző: Díszfa, őshonos, rendkívül szárazságtűrő, fagytűrő, sövénynek is alkalmas

Tudományos megnevezés: Acer tataricum

Magyar név: Tatár juhar

Származás: Kelet-Közép-Európa (köztük Magyarország) és Kis-Ázsia

Amiért szeretjük: Kiválóan bírja a szárazságot és a szikes vagy gyengébb talajokat, nyár elején felhívja magára a figyelmet élénkpiros szárnyas terméseivel, ősszel pedig gyönyörű sárgára és sárgáspirosra színeződik.

Virág: Tavasz végén (májusban) nyíló, illatos, fehéres-zöldes virágfürtök

Termés: Díszítő értékű ikerszárnyas termés (ikerlepedék), amely nyáron élénkpirosra színeződik, mielőtt megbarnulna

Lombozat: Tojásdad, nem vagy csak sekélyen karéjos, sötétzöld levelek, amelyek ősszel látványos sárga, narancs és piros árnyalatokat öltenek

Leírás: Kis termetű, 5–10 méter magasra megnövő, gyakran többosztatú törzsű fa vagy nagyobb cserje. Sűrű, gömbölyded koronát nevel. A hazai erdei életközösségek (pl. tatárajuharos tölgyesek) meghatározó faja.

Felhasználás: Tájképi kertekbe, erdőkert szegélyére, szélfogó sávokba, ehető/vadvédelmi sövénynek, árnyékoló kis fának

Fagytűrő képesség: Kimagasló fagytűrés, a legkeményebb téli fagyokat is gond nélkül elviseli

Fényigény: Napos vagy félárnyékos fekvést egyaránt kedvel

Vízigény: Alacsony / közepes; kifejezetten jó szárazságtűrő növény, ha egyszer meggyökeresedett

Ajánlott termőhely: Nagyon alkalmazkodó; a száraz, gyengébb, akár meszes vagy szikes talajokon is szépen fejlődik

Ültetési távolság: 3 – 5 méter (sövényként 1 – 1,5 méter)

Ellenállóképesség: Kártevőkkel és betegségekkel szemben rendkívül ellenálló, szívós fajta

Gondozás: Különösebb gondozást nem igényel; a fiatal korában végzett alakító metszéssel formálható fává vagy bokorrá

Helye az erdőkertben: 3-4. zóna (Szélfogó szegélyzóna, ehető/vadvédelmi cserjeszint, szilárdító zóna)

Helye a gyümölcsfa-társulásban: Középső lombkoronaszint vagy magas cserjeszint

Porzófajták: Nem szükséges (öntermékeny, illetve szél- és rovarbeporzású őshonos faj)

Érdekesség: A tatárajuharos tölgyes társulás a Kárpát-medence egyik legfajgazdagabb, őshonos erdőtípusa, a fa pedig fontos pollen- és fészkelőhelyet nyújt a helyi élővilágnak.

Élettani és népi gyógyászati hasznosítása: Kérge és levelei tanninsavakban gazdagok, a népi gyógyászatban összehúzó hatása miatt használták; virágai kiváló mézelők a beporzók számára.

Szállítási méret: 150-200 cm, szabadgyökeres