Asztracháni piros alma - Konténeres
Az Asztracháni piros alma a nyári kertek egyik legnemesebb öröksége: üdítően lédús gyümölcseivel és hamvas lilásvörös színével igazi nosztalgikus élmény.
A Volga-vidék kincse az Ön kertjében
Az Asztracháni piros alma fája kezdetben feltörekvő, később szép gömb alakú koronát nevel. Bár termőre fordulása valamivel későbbi, mint a modern fajtáké, beállt korában bőven terem. Fontos jellemzője, hogy a gyümölcsök nem egyszerre érnek be, így a család hetekig élvezheti a fáról szedett, ropogós almát. Szedés után hűvös helyen 2-3 hétig tartható el.
Bár részben öntermékeny, porzófajták (például Cox narancs renet vagy Téli arany pármen) jelenlétében még bőségesebb termést ad. Mivel virágai érzékenyek a tavaszi fagyokra, ültetésénél érdemes védetebb helyet választani számára.
Technikai adatok
| Termékenyülés: | Részben öntermékeny, jó porzót igényelhet |
| Felhasználás: | Elsősorban friss fogyasztásra |
| Kiszerelés: | Konténeres (egész évben ültethető) |
| Ellenállóság: | Almamolyra érzékeny, odafigyelést igényel |
Vásárolja meg most kedvező áron Asztracháni piros alma - Konténeres termékünket és válogasson további gyönyörű növényeink és kiegészítőink közül és máris élvezheti a természet szépségét és a kertészkezdés örömét!
Rendeljen ingyen szállítással 30.000 forinttól
Több, mint 300 fajta gyümölcsfából válogathat
Kérje ügyfélszolgálatunk segítségét a +36-20/407-3213 számon
Ősi magyar gyümölcsfákat termesztünk
Ez a több száz éves orosz fajta kellemesen édes-savas, illatos, igazi nyári, üdítő alma fajta.
Származás: több, mint száz éves orosz fajta, a Volga-vidékről
Faj: Malus domestica
Érés: július közepe-augusztus eleje
Termékenyülés: jó
Termőképessége: bőven, rendszertelenül terem, termőre fordulása kései
Felhasználás: friss fogyasztás
Ajánlott termőtáj: alkalmazkodó, fagyzugot kerülni kell
Ellenállóképesség: almamolyra érzékeny
További nevei: Piros alma
Származása: többszáz éves orosz fajta, amely a Volga-vidékről, Asztrachán környékéről terjedt el az egész világon. Franciaországban a XVII. században, Amerikában a XIX. század elején már elterjedt fajta volt.
Érési ideje: július közepétől, augusztus elejéig elnyúló.
Termőképessége: bőven, de rendszertelenül terem, termőre-fordulása inkább késői.
Termékenyülése: jó virágport ad (diploid). Részben önbtermékenyülő, de porzófajtával többet terem. Jó porzó fajtái a Cox narancs renet, Téli arany pármen.
Gyümölcse: közép-nagy, kiegyenlítetlen. Inkább lapos, gyengén bordás. Színe jellegzetesen hamvas lilás-piros, csíkozott. Kocsánya középhosszú, középvastag, mélyedése közép-mély és szűk, csészemélyedése sekély. Húsa fehér, később sárguló, túléretten lisztes. Íze üdítő, enyhén édes, kellemesen savas, kissé illatos.
Hajtásrendszere: levele közép-nagy, pálhája kicsi, igen keskeny. Vesszeje középvastag, pirossal fedett barna. Koronája feltörekvő, majd gömb alakú.
Ellenálló-képessége: almamolyra érzékeny.
Termőhely igénye: alkalmazkodóképes, virágai fagyérzékenyek
Felhasználása: elnyúló érése miatt, házikertekben sokáig szedhető a gyümölcse, valamint szedés után 2-3 hétig tárolható