Származás: Magyar, Brózik Sándor (Kertészeti Kutató Intézet) gyűjtötte be Budatétényben. 1953 óta áll megfigyelés alatt, 1957-től fajtabírálatba vont fajta.
Hazai elterjedése: Kísérleti elszaporítása során az országban több helyen telepítették.
Érés/ fogyasztási idő: őszi, szeptember 10-től mintegy két héten keresztül változó időpontokban érik. Érésben a Burbank magoncát általában egy-két héttel megelőzi.
Termőképesség: A fajtabírálatok során mindenütt kielégítő, sőt jó termőképességűnek bizonyult.
Termékenyülés: A Burbank magonca után vagy azzal egyidőben virágzik, és megfelelő termékenyítő partnerrel - mint amilyen, pl. a Budatétényi 70, Tétényi kedvenc, Tétényi bőtermő, Budatétényi 12, Akali 60, Marie Dupuy - jól termékenyül.
Gyümölcse: Burbank típusú, annál nagyobb, papírhéjú, világos zsemleszínű. Vizsgálataink szerint 100 héjas gyümölcs súlya 259 g, 100 magbél súlya 123 g volt. Csemegemandulának is megfelelő, íze édes, jó zamatú. Könnyen törhető, papírhéjú. Magbél arány: 47-56%. A vastag zöldburok miatt kandírozott befőttnek is alkalmas.
Hajtásrendszere: Növekedése erős, a fa föltehetően igen hosszú életű. Jellegzetessége a csüngő faalak.
Termőhely-igénye: Igénytelensége folytán hazai mandulatermő tájainkon mindenütt termeszthető. Termesztésére a legjobb a budai hegyvidék déli termőtája.
Ellenálló képessége: A papírhéjú fajták között kiemelkedően jól tűri a téli hideget.
Művelésmódja: A mandula megszokott művelésmódjától nem tér el. Feltétlenül szükséges, hogy egyidőben virágzó , megfelelő termékenyítő fajtákkal együtt telepítsék.
Gazdasági értéke: A Burbank típusához közelálló papírhéjú mandulák iránt megnyílvánuló szükséglet indokolja a fajtaválaszték bővítését ilyen jellegű, edzett, korán és rendszeresen termő fajtával. Elsősorban házikertbe javasolt.
