Faj/nemzettség: Pyrus
További nevei: Doyenné
Származása: bizonytalan eredetű régi fajta. Manger Henrik, német gyümölcsész 1780-ban kiadott pomológiai munkájában írja, hogy ez a körte már a régi rómaiaknál is ismert volt „Sementinum” név alatt.
Érési ideje: július vége-augusztus eleje
Termőképessége: igen termékeny
Gyümölcse: közepes, többnyire kicsiny. Alakja tojásdad, gömbölyű, néha hosszúkás tompa alakú. Héja sima sárgászöld, később citrom- vagy aranysárga, a napos oldalán gyengén piros, apró sárgásbarna szegélyű rozsda pontozással. Húsa szép fehér, igen finom, bőlevű, olvadó, illatos, kellemes fűszeres zamatú. Minősége: minden tekintetben kitűnő, mind befőzési célokra, mind friss fogyasztásra kiváló.
Hajtásrendszere: fája lassú, gyenge növésű, de edzett, rendesen és bőven terem.
Ellenálló képessége: A kötődött gyümölcsök ártalom nélkül bírják a -1 - -2°C-os fagyot, de virágjában sem annyira kényes, mint más körtefajta. A Fusicladium-ra érzékeny.
Termőhely igénye: inkább kötött talajra való.
Gazdasági értéke: ez a világviszonylatban is kitűnő körtefajta gyümölcsöseinkből már-már eltűnt. Kitűnőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy piacainkon minden valamirevaló körtét (sokszor az értéktelen Kieffert is) kereskedőink a jónevű Császárkörtére kereszteltek el. A Császárkörte nem nagy, nem is mutatós, csak az tudja értékelni, aki ismeri. Helyét jól megválasztva, a Császárkörte termesztését fel kell karolnunk.
Mohácsy - Porpáczy: A körte termesztése és nemesítése Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1955.
