Származása: A Fogarasi-havasok lábánál, Nagyszebentől (Sibiu) délre található régi szász város, az erdélyi Nagydisznód (Cîsnădie) környékéről származó régi fajta.
Hazai elterjedése: Magyarországon főleg Békés és Csongrád megyékben, valamint Szolnok megye déli részén, a Tiszazugban ismert.
Érési ideje: Gyümölcse június közepétől a hónap végéig szedhető.
Termőképessége: rendszeresen és bőven termő.
Termékenyülése: jól termékenyül, a termőrügyek túlnyomó részéből 2-3 virág fejlődik, azokból általában 1-2 gyümölcs köt.
Gyümölcse: nagy vagy igen nagy méretű, teljes érésben sötét-piros, szinte fekete. Húsa ropogós, sötét színű, lédús, csak részben magvaváló. Íze édes, kellemes fűszeres utóízzel.
Hajtásrendszere: levele nagy, hosszan kihegyesedő, ékvállú. Vesszeje erős, világosbarna, közepesen paraszemölcsös. Koronája lehajló ágazatú, kúpos. Fája nagy termetű, hosszú életű, nagy vagy igen nagy méretű.
Ellenállóképessége: a fagy iránt nem érzékeny. Repedésre nem hajlamos, a moniliának elég jól ellenáll.
Termőhely igénye: középkötött, jó víz- és tápanyag-ellátottságú, agyagos talajon jól fejlődik.
Gazdasági értéke: értékes árufajta, ezért szaporítását és telepítését fokozni kellene, kiskertekbe is ajánlható.
Rayman János – Dr. Tomcsányi Pál: Gyümölcsfajták zsebkönyve Budapest, Mezőgazdasági Kiadó 1964.
