Cortaderia selloana 'White Feather' - Fehér virágú pampafű

Rövid leírás: A legelterjedtebb és leglátványosabb monumentális évelő díszfű, amely késő nyáron és ősszel nyíló, hatalmas, selymes tapintású, ragyogó ezüstfehér bugavirágzatával a kertek koronája.

Jellemző: Monumentális termet, ragyogó ezüstfehér selymes bugák, éles szélű levelek, klasszikus szoliter díszfű.

Tudományos megnevezés: Cortaderia selloana 'White Feather' (Megjegyzés: a fajta neve helyesen 'White Feather', azaz fehér toll, a 'White Father' elnevezés a kereskedelmi forgalomban előforduló fordítási vagy gépelési hiba.)

Magyar név: Fehér pampafű 'White Feather'
Származás: Az alapfaj Dél-Amerika (Argentína, Brazília, Chile) mérsékelt égövi pampáiról, füves pusztáiról származik. A 'White Feather' a legnépszerűbb, kifejezetten dús és tiszta fehér virágzatú klasszikus kultúrfajta.
Amiért szeretjük: Valóságos építészeti elem a kertben. Hatalmas, tömött tollszerű bugái a lomb fölé emelkedve fenséges látványt nyújtanak, és a fagyos téli hónapokban, zúzmarásan is a növényen maradnak, struktúrát adva a kopár kertnek. Modern, minimalista vagy mediterrán stílusú kertek elengedhetetlen szoliternövénye. Kiváló szárazkötészeti alapanyag.
Virág: Hatalmas, 40–60 cm hosszú, rendkívül sűrű, tollszerű bugavirágzat, amely a nyár végén (augusztus-szeptember) jelenik meg. Színe ragyogó ezüstfehér, amely a tél folyamán is megőrzi dekoratív, krémes-fehér árnyalatát.
Termés: Szél által terjedő magvak, de a hazai klímán a kultúrfajták sterilek vagy csak minimális életképes magot nevelnek, így inváziós kockázatot nem jelentenek.
Leírás: Rendkívül erőteljes növekedésű, sűrű, monumentális csomókat (zsombékokat) képező évelő díszfű. A lombozat magassága 1,5–2 méter, virágzáskor a szárak a 2,5–3 méteres magasságot is elérik. Levelei keskenyek, ívesen visszahajlók, matt szürkészöldek, a szélük a szilícium-dioxid kristályoktól rendkívül éles, vágó felületű.
Felhasználás: Kiemelt kerti szoliterként nagy gyepfelületek közepére, épületek sarkaihoz, háttérnövényként évelőágyások mögé, vagy térhatároló paravánként.
Fagytűrés: Közepes-jó. A kifejlett, jól begyökeresedett tövek teljesen télállók, de a fiatal növények a téli pangó vizes, fagyos talajban tőrothadást szenvedhetnek. A téli csapadék elleni védelem (a lomb összekötése) elengedhetetlen a biztonságos átteleléshez.
Fényigény: Teljes napfény. Kimondottan fény- és melegkedvelő, árnyékos helyen a szárai meggyengülnek, megdőlnek, és a virágzás teljesen elmarad.
Vízigény: Közepes. A begyökeresedési időszakban rendszeres öntözést igényel, a kifejlett tövek mélyre hatoló gyökérzetüknek köszönhetően a nyári szárazságot kiválóan tolerálják. A dúsabb virágzáshoz a nyári aszályos hetekben meghálálja az extra vízpótlást.
Ajánlott termőhely: Mélyrétegű, jó vízáteresztő képességű, tápanyagban gazdag, lazább szerkezetű kerti talaj. A legfontosabb tényező a tökéletes vízelvezetés: a téli pangó vizet és a kötött, levegőtlen agyagtalajt nem viseli el, a tő ilyen helyeken elrothad.
Ültetési távolság: Hatalmas helyigénye miatt szoliterként ültetve legalább 1,5–2 méter szabad teret kell hagyni a tő körül.
Ellenállóképesség: Betegségekkel és kártevőkkel szemben rendkívül ellenálló. Egyetlen valós veszélyforrást a téli túlzott talajnedvesség miatti gombás tőrothadás jelenti.
Gondozás: Évente egyszer igényel komolyabb beavatkozást. Késő ősszel (a tartós fagyok előtt, novemberben) a lombját szorosan össze kell kötni egy kúp alakú bálává, hogy a csapadék ne folyhasson a tő közepébe (szívlevelébe). A tövet érdemes lombbal vagy szalmával feltölteni. A visszavágást szigorúan kora tavasszal, a fagyok elmúltával (márciusban) kell elvégezni, a talajfelszín felett 20–30 cm-re. A munka során a vágó szélű levelek miatt vastag bőrkesztyű és védőszemüveg viselése kötelező!
Helye az erdőkertben: Lágyszárú szint felső zónája, napos tisztások központi eleme, szélvédő sávok déli oldala. Ökológiai szempontból sűrű, télire összekötött ágrendszere kiváló védelmet és áttelelő menedéket nyújt a hasznos kerti rovaroknak és apróbb élőlényeknek.