Gleditsia triacanthos (Tövises lepényfa) szabadgyökeres díszfa

Rövid leírás: Gyors növekedésű, rendkívül szívós lombhullató fa, amely finom szerkezetű leveleivel kellemes, szűrt árnyékot ad, és óriási, csavarodott hüvelyterméseivel díszít.

Jellemző: Díszfa, gyors növekedésű, szárazságtűrő, várostűrő, szűrt árnyékot adó, mézelő

Tudományos megnevezés: Gleditsia triacanthos

Magyar név: Tövises lepényfa / Krisztustövis

Származás: Észak-Amerika középső és keleti része

Amiért szeretjük: Kiválóan tolerálja a szárazságot és a szegényes talajokat; finom szárnyalt levelei nem takarják el teljesen a napot, így alatta a gyep és más növények is szépen fejlődnek.

Virág: Kora nyáron (május-júniusban) nyíló, apró, zöldessárga, illatos virágfürtök, amelyek a beporzók kedvencei

Termés: Látványos, 20–40 cm hosszú, lapos, csavarodott, éretten sötétbarna hüvelytermés, amely télen is sokáig a fán marad

Lombozat: Szárnyasan vagy kétszeresen szárnyasan összetett, apró levélkékből álló, üde zöld levelek, amelyek ősszel élénksárgára színeződnek

Leírás: Gyors növekedésű, kifejletten 15–25 méter magasra növő, széles, áttört koronájú fa. Törzsén és ágain elágazó, szúrós tövisek találhatók (léteznek tövismentes változatai is).

Felhasználás: Árnyékadó szoliternövényként, parkokba, szélfogó sávokba, erdőkertbe, kerítések mellé vadvédelmi/védelmi zónának

Fagytűrő képesség: Kiváló fagytűrés; a kemény hazai teleket teljes biztonsággal elviseli

Fényigény: Kimondottan fényigényes, napos fekvést kedvel

Vízigény: Alacsony / közepes; kiváló szárazságtűrő, a begyökeresedést követően a tartós kánikulát is jól bírja

Ajánlott termőhely: Igen alkalmazkodó; a szikes, meszes, száraz vagy tápanyagban szegény talajokon is jól fejlődik

Ültetési távolság: 6 – 8 méter

Ellenállóképesség: Kártevőkkel, betegségekkel, légszennyezéssel és talajsóssággal szemben kimagaslóan ellenálló

Gondozás: Különösebb gondozást nem igényel; fiatal korban koronaalakító metszéssel formálható a törzse

Helye az erdőkertben: 3-4. zóna (Szélfogó, nitrogénkötő/talajjavító és szilárdító zóna)

Helye a gyümölcsfa-társulásban: Legfelső / emergens lombkoronaszint

Porzófajták: Nem szükséges (öntermékeny, illetve szél- és rovarbeporzású faj)

Érdekesség: A hüvelytermésében található édeskés, ragacsos pép ehető, régen az észak-amerikai őslakosok csemegeként fogyasztották és italokat is készítettek belőle.

Élettani és népi gyógyászati hasznosítása: A hüvelyeiben található pép szénhidrátokban és tanninokban gazdag; virágai kiváló mézelők a méhek számára.

Szállítási méret: 150-200 cm; szabadgyökeres