Faj: Malus domestica
Származása: valószínűleg a Schleswig-Holstein-i Gravensteinből származik, de vannak, akik olasz, mások orosz származásúnak tartják. Több változata ismeretes, a legértékesebb a Gravensteini piros - amelyet leírunk – Németországban keletkezett rügymutáció. Dániában, Olaszországban és Amerikában van nagyobb jelentősége.
Hazai elterjedése: üzemi gyümölcsösökben 0,4%
Érési ideje: augusztus végén, szeptemberben, nem egész éretten szedik, szedéstől november végéig fogyasztják.
Termőképessége: nagyon bőven, de nagyon szakaszosan terem, termőrefordulása nagyon késői. Hullásra hajlamos.
Termékenyülése: rossz virágport adó fajta (triploid), ezért csak két jó virágport adó fajtával együtt telepíthető. Partenokarpiára hajlamos. A Jonathán, a Téli arany pármen, a Cox narancs renet, és az Asztracháni piros jól termékenyítik.
Gyümölcse: középnagy, sőt nagy, alakja lapított - kerekded, bordázott - színe sárga, narancsos piros fedőszínnel, sötétebb csíkozással, jellegzetesen fényes, zsíros. Kocsánya zöldes-barna, középhosszú, mélyedése középszéles, csészemélyedése széles. Húsa fehér, bőlevű. Íze elég édes, kevésbé savas, illatos. Tárolhatósága: inkább őszi fajta, de decemberig eltartható ( 2°C-on). Éretten nyomásra érzékeny, ezért nem jól szállítható.
Hajtásrendszere: levele nagy, jellegzetesen széles, sötétzöld, vastag, bőrnemű, fonákán molyhos, pálhája nagy, többnyire. Vesszeje vastag, sötét-barna. Koronája nagy, terebélyes, erős növésű.
Ellenállóképessége: varasodásra, lisztharmatra és rákra érzékeny, az almamoly károsítja. Rézperzselést is szenved.
Termőhely igénye: hűvösebb, párás fekvést kíván, a szélre érzékeny
Művelésmódja: inkább csak közepes törzsű faként nevelhető, törpefának nem való.
Gazdasági értéke: a korszerű követelményeknek már nem felel meg, bár gyümölcse kitűnő, az árutermesztésből kiszorul. Nemzetközi főfajta, de száraz éghajlatunk alatt egyre kisebb jelentőségű.
