Hasonneve: Fekete budai, Jenei fekete, Törökszőlő
Származása: bizonytalan
"Egyesek Kis-Ázsiai eredetűnek tartják, mások pedig Albániát jelölik meg, származási helyéül. A neve az albániai Shkodra város szerbhorvát „Skadar” nevéből ered. Magyarországra a Balkán-félszigetről került, valószínűleg szerb közvetítéssel, a török kiűzését követően, a 18. században. Hazánkban gyorsan elterjedt és a reformkorban már szinte minden borvidékünkön termesztették - napjainkra termőterületei lecsökkentek. Leghíresebbekké az alföldi Kadarka (Kiskőrös) és a szekszárdi Kadarka borok váltak. A magyar borvidékek közül a kadarka igazi otthona a keceli, illetve a szekszárdi borvidék. A „kadar” a hunok főbírája volt egyes források szerint.[forrás - wikipédia]
„Sokak szerint a legelterjedtebb és legkitűnőbb magyar kékszőlőfajta. Ismeretes egy fehér Kadarka szőlőfajta is. Skutari vidékről származik, a törökök elől hazánkba menekülő szerbek hozták be a balkánról, ezért népiesen Törökszőlőnek is nevezik. Ma már igazi „Hungaricum”-nak számít.
Levelei nagyok, alul szőrösek, fürtje nagy, rövidnyelű, bogyói közép-nagyok, gömbölyűek, vékonyhéjúak, levesek. Legtöbb helyén rövid metszésben műveltetik. Nagyon sok változata ismeretes, mint például a him Kadarka, a rugós Kadarka, vagy Szekszárdon, a bolond Kadarka, Egerben a lúdtalpú Kadarka stb, és az elnevezése is sokféle, régiótól függően: Biharban fekete jeneinek, Tótságban skadarkának, Alföldön fekete dinkának, Szerbiában cedierskának (az innen származó híres negotini vörösbort szintén e fajta szolgáltatja).” [Forrás: Vinopedia.hu]
Leírása: korán termőre fordul, erőteljes növekedésű, kevés, mereven felálló hajtást nevel. Késői érésű fajta.
Ültetés ideje: március-április vagy október-november, tőtáv 0, 8 - 1 m
Metszés: metszési ideje február-március (rügyfakadás előtt). Támasznélküli művelésre alkalmas.
Fürt: hengeres, tömött, közepes méretű átlagtömege 150 g.
Bogyó: gömbölyű, középnagy, színe kékesfekete, árnyékos oldalon zöldeskék, vékony héjúak, lédúsak, kellemes ízűek
Ellenállóképessége: igénytelen, edzett, szárazságtűrő fajta, magas a napfényigénye. Rothadásra hajlamos.
Felhasználása: bor
"Bora – jó érés esetén – kiemelkedően fűszeres zamatú. Kötöttebb és löszös talajon magasabb minőségű, testesebb vörösborokat, míg lazább homoktalajon vékonyabb, üdébb borokat terem." [csanadiszolobirtok.hu]
