Sedum spurium 'Purpureum' - Bíbor kaukázusi varjúháj

Rövid leírás: Alacsony termetű, rendkívül gyorsan terjedő, szőnyegképző örökzöld pozsgás évelő, amely sötét bíborvörös, csipkés leveleivel és nyár közepén nyíló csillag alakú, rózsaszínű virágtömegével díszít.

Jellemző: Sötét bíborvörös-bronzos lombozat, rózsaszín csillagvirágok, sűrű szőnyegszerű habitus, kiváló szárazságtűrés.

Tudományos megnevezés: Sedum spurium 'Purpureum' (szinonima: Phedimus spurius 'Purpureum')

Magyar név: Bíbor kaukázusi varjúháj (Kaukázusi rezeda)
Származás: Az alapfaj a Kaukázus vidékéről, Irán és Törökország északi sziklás, hegyvidéki területeiről származik. A 'Purpureum' egy szelektált kertészeti kultúrfajta, amely intenzív, mélyvörös levélszíneződésével emelkedik ki.
Amiért szeretjük: Kiváló talajtakaró, amely a legkopárabb, legnaposabb kerti zónákban is összefüggő, dús szőnyeget alkot. Lapát alakú, csipkés szélű levelei a vegetációs időszakban végig mély bíborvörös és bronzos árnyalatokban játszanak, a téli hideg hatására pedig a színük még intenzívebbé, sötét bordóvá válik. Júliusban és augusztusban nyíló lilásrózsaszín virágai csodálatos kontrasztot adnak a sötét lombháttér előtt.
Virág: Apró, csillag alakú, élénk rózsaszín vagy lilásrózsaszín virágok, amelyek dús, lapos álernyőkben emelkednek a hajtások végén a lombozat fölé júliusban és augusztusban.
Termés: Csillag alakú, éretten vörösesbarna száraz toktermések; esztétikai szerepük másodlagos.
Leírás: Alacsony, 10–15 cm magas, a talajon elheverő, sűrűn elágazó és gyorsan legyökerező száraival 40–50 cm széles, teljesen zárt szőnyeget alkotó örökzöld évelő. Levelei laposak, ék vagy lapát alakúak, húsosak, a csúcsuk felé durván fogazottak, sötét bíborvörösek vagy bronzos-zöldek.
Felhasználás: Sziklakertekbe, kavicskertekbe, évelőágyások szegélyezésére, rézsűk gyors stabilizálására és talajtakárásra, kőfalak repedéseibe, valamint extenzív zöldtetők alapnövényeként.
Fagytűrés: Kiváló. Teljesen télálló, a zord hegyvidéki származás miatt a kemény hazai fagyokat (-25 °C-ig) károsodás nélkül átvészeli, lombozata örökzölden telel át.
Fényigény: Teljes napfény vagy világos félárnyék. A legmélyebb, legintenzívebb bíborvörös levélszínt és a tömött habitust teljesen napos fekvésben produkálja. Félárnyékban is jól fejlődik, de a levelek alapszíne ilyenkor hajlamosabb visszazöldülni, és a virágzás is mérsékeltebb.
Vízigény: Alacsony. Kiváló szárazságtűrő képességgel rendelkezik. A begyökeresedést követően beéri a természetes csapadékkal, a tartós nyári aszályt is gond nélkül átvészeli. A pangó vizet és a levegőtlen, átnedvesedett talajt nem bírja.
Ajánlott termőhely: Laza szerkezetű, jó vízáteresztő képességű, átlagos kerti talaj vagy kifejezetten sovány, homokos, kavicsos, zúzott köves közeg. Kötött agyagtalajokba ültetve a földet homokkal és sóderrel alaposan lazítani kell, hogy a téli csapadék ne álljon meg a töveknél.
Ültetési távolság: Összefüggő, zárt bíbor növénytakaró kialakításához 25–30 cm távolság (négyzetméterenként 9–12 tő) javasolt.
Ellenállóképesség: Rendkívül szívós, edzett növény. Kártevők és betegségek ritkán támadják meg. Túl nedves, zárt körülmények között gombás tőrothadás vagy csigakártétel előfordulhat.
Gondozás: Szinte gondozásmentes növény. Kora tavasszal a télen elszáradt virágzati maradványokat érdemes visszavágni az egységes és tiszta szőnyegkép fenntartásához. Ha a hajtásai túlnőnek a számukra kijelölt kerti területen, egyszerű visszavágással vagy letördeléssel könnyen kordában tarthatók.
Helye az erdőkertben: Talajtakaró szint legalsó zónája, napos tisztásszegélyek, száraz rézsűk és sziklás mikroklimatikus zónák területe. Ökológiai szempontból értékes talajvédő funkciót tölt be a kitett felszíneken, nyár közepi dús virágzása pedig kiváló nektár- és pollenforrást biztosít a méhek, poszméhek és lepkék számára.