Sedum spurium 'White/Green' - Zöld-fehér kaukázusi varjúháj

Rövid leírás: Alacsony termetű, szőnyegképző örökzöld pozsgás évelő, amely üde zöld, világos krémszínű-fehér szegéllyel díszített leveleivel és nyár közepén nyíló, tiszta fehér csillagvirágzatával nyújt elegáns és tiszta színfoltot.

Jellemző: Zöld-fehér tarka lombozat, fehér csillagvirágok, sűrű szőnyegszerű habitus, kiváló szárazságtűrés.

Tudományos megnevezés: Sedum spurium 'White/Green' (gyakran Sedum spurium 'Album Variegatum' vagy Sedum spurium 'Variegatum' néven is a forgalomban)

Magyar név: Zöld-fehér kaukázusi varjúháj
Származás: Az alapfaj a Kaukázus vidékéről, Irán és Törökország északi sziklás, hegyvidéki területeiről származik. Ez a 'White/Green' (vagy 'Album Variegatum') szelekció egy olyan kertészeti kultúrfajta, amelynél a levéltarkázottság mellett a virágszín is tiszta fehér (szemben a legtöbb tarka fajta rózsaszín virágzatával).
Amiért szeretjük: Rendkívül elegáns, hűvös és letisztult színhatást kelt a kertben. Lapát alakú, csipkés szélű, húsos leveleit finom, fehéres-krémfehér szegély díszíti, ami a sötétebb kerti sarkokat, ágyásszegélyeket is optikailag világosabbá teszi. Júliusban és augusztusban nyíló tiszta fehér virágai szinte egybeolvadnak a tarka lombozattal, letisztult, modern minimalista vagy klasszikus fehér kertekbe is tökéletesen illeszkedve.
Virág: Apró, csillag alakú, tiszta fehér virágok, amelyek lapos, tömött álernyőkben emelkednek a hajtások végén a lombozat fölé júliusban és augusztusban.
Termés: Csillag alakú, éretten világosbarna száraz toktermések; esztétikai szerepük másodlagos.
Leírás: Alacsony, 10–15 cm magas, a talajon elheverő, sűrűn elágazó és legyökerező száraival 30–40 cm széles, tömött szőnyeget alkotó örökzöld évelő. Levelei laposak, ék vagy lapát alakúak, húsosak, a csúcsuk felé fogazottak, zöld-fehér tarka színeződésűek.
Felhasználás: Sziklakertekbe, kavicskertekbe, évelőágyások szegélyének beültetésére, kőedényekbe és kerti ládákba kontrasztképzőnek, támfalak tetejére, valamint extenzív zöldtetők kiemelt színfoltjaként.
Fagytűrés: Kiváló. Teljesen télálló, a zord hegyvidéki származás miatt a kemény hazai fagyokat (-25 °C-ig) károsodás nélkül átvészeli, lombozata örökzölden telel át.
Fényigény: Teljes napfény vagy világos félárnyék. A legszebb, leginkább kontrasztos fehér levélszegélyt teljesen napos fekvésben produkálja. A többi varjúhájhoz képest a világos félárnyékot is jól viseli, de mély árnyékban a fehér szegélyek visszazöldülnek.
Vízigény: Alacsony. Kiváló szárazságtűrő képességgel rendelkezik. A begyökeresedést követően beéri a természetes csapadékkal, a tartós nyári aszályt is gond nélkül átvészeli. A pangó vizet és a levegőtlen, túlzottan átnedvesedett talajt nem tolerálja.
Ajánlott termőhely: Laza szerkezetű, jó vízáteresztő képességű, átlagos kerti talaj vagy kifejezetten sovány, homokos, kavicsos, zúzott köves közeg. Kötött agyagtalajokba ültetve a földet homokkal és sóderrel alaposan lazítani kell, hogy a téli csapadék ne álljon meg a töveknél.
Ültetési távolság: Összefüggő, zárt tarka növénytakaró kialakításához 25–30 cm távolság (négyzetméterenként 9–12 tő) javasolt.
Ellenállóképesség: Rendkívül szívós, edzett növény. Kártevők és betegségek ritkán támadják meg. Túl nedves, zárt körülmények között gombás tőrothadás vagy csigakártétel előfordulhat.
Gondozás: Alacsony gondozási igényű. Kora tavasszal a télen elszáradt virágzati maradványokat érdemes visszavágni az egységes és tiszta szőnyegkép fenntartásához. Időnként a tarka állományban felbukkanhatnak teljesen zöld hajtások (visszaütés az alapfajra) – ezeket tőből ki kell vágni vagy törni, hogy ne nyomják el a lassabban növekvő tarka részeket.
Helye az erdőkertben: Talajtakaró szint legalsó zónája, napos tisztásszegélyek, száraz rézsűk és sziklás mikroklimatikus zónák területe. Ökológiai szempontból értékes talajvédő funkciót tölt be a kitett felszíneken, nyár közepi virágzása pedig kiváló nektár- és pollenforrást biztosít a méhek, poszméhek és lepkék számára.