Fertődi hosszúfürtű piros ribizli (Konténeres) - Legendás magyar fajta, kiemelkedő zamat és rekordhosszú fürtök

Rövid leírás: A leghíresebb és legelismertebb hazai nemesítésű piros ribizli. Kivételesen hosszú, tömött fürtjei, nagy méretű, üvegesen csillogó bogyói és a külföldi fajtákat lepipáló, gazdag, harmonikusan édes-savanykás aromája miatt a magyar kertek abszolút királynője.

Jellemző: Középkorai érésidő (június vége – július eleje), extra hosszú fürtök, kimagasló és rendszeres terméshozam, kiváló alkalmazkodóképesség a hazai klímához, magas C-vitamin tartalom.

Tudományos megnevezés: Ribes rubrum 'Fertődi hosszúfürtű'

Magyar név: Fertődi hosszúfürtű piros ribizli

Származás: Magyar nemesítésű fajta (a fertődi kutatóintézet munkája), amelyet a hazai éghajlati és talajviszonyokhoz tökéletesen alkalmazkodva, a legkiválóbb beltartalmi értékek és a könnyű szüretelhetőség jegyében hoztak létre.

Amiért szeretjük: A 'Fertődi hosszúfürtű' a bizonyíték arra, hogy a hazai nemesítés világszínvonalú. Nevéhez hűen elképesztően hosszú, szorosan rakódott fürtöket nevel, amelyeket egyetlen mozdulattal, rendkívül gyorsan le lehet szüretelni. Míg a legtöbb külföldi ipari fajta íze sokszor jellegtelenül savanyú, ez a magyar ribizli csodálatosan fűszeres, telt, és a magasabb természetes cukortartalom miatt sokkal kellemesebb, harmonikusabb ízvilágú. Valódi családi kedvenc, amit a gyerekek is szívesen csipegetnek közvetlenül a bokorról.

Virág: Tavasszal nyíló, apró, sárgás-zöldes virágfürtök, amelyek a késő tavaszi lehűlésekre nem érzékenyek. Kiválóan öntermékeny fajta, de a méhek jelenléte tovább növeli a fürtök tömöttségét.

Termés: Látványosan hosszú, dús, mutatós fürtök. A bogyók nagyok vagy középnagyok, szabályos gömb alakúak, áttetszően fényes, élénk rubinvörös színűek. Június utolsó dekádjától július elejéig érik, a bogyók egyszerre színeződnek és nem hajlamosak a potyogásra.

Leírás: Erőteljes növekedési erélyű, kezdetben felfelé törő, majd a bőséges termés súlya alatt kissé szétterülő, sűrű, robusztus bokrot nevelő cserje. Konténeres kiszerelésének köszönhetően a téli fagyos hetek kivételével kora tavasztól késő őszig bármikor, a gyökérzet sérülése nélkül, garantált eredéssel ültethető.

Felhasználás: Elsőrangú friss fogyasztásra, de magas pektin- és savtartalma miatt a legfinomabb hagyományos házi ribizlilekvárok, prémium dzsemek és sűrű szörpök alapanyaga. Gyönyörű fürtjei miatt cukrászati díszítésre is tökéletes, és kiválóan fagyasztható.

Fagytűrés: Kiváló. A Kárpát-medencei telekhez szokott, rendkívül edzett fajta, amely a -25 °C alatti téli fagyokat is tőből, károsodás nélkül vészeli át.

Fényigény: A napos vagy félárnyékos helyeket kedveli. Teljes napfényben adja a legédesebb, leginkább zamatos bogyókat, de a forró hazai nyarakon a délutáni laza, szűrt árnyék kifejezetten előnyös számára, mert megvédi a gyümölcsöket a napégéstől.

Vízigény: Közepes-magas. Sekélyen elhelyezkedő gyökérzete miatt igényli a rendszeres, egyenletes vízellátást, különösen a tavaszi virágzás és a május-júniusi bogyónövekedés idején. A tartós talajkiszáradást kerülni kell, de a pangó vizet sem szereti.

Ajánlott termőhely: A tápanyagban gazdag, jó szerkezetű, humuszos, középkötött, enyhén nyirkos, semleges vagy enyhén savanyú talajokon fejlődik a legszebben. A meszes, száraz homoktalajokat ültetéskor érett komposzttal, szerves trágyával vagy savanyú tőzeggel alaposan javítani kell.

Ültetési távolság: Bokros nevelés esetén a javasolt tőtávolság 1–1,2 méter, a sortávolság 2,5 méter. Erős, jól alakítható ágrendszere miatt kordon mellett, vagy sövényként kerítések mellé ültetve is kiválóan nevelhető.

Ellenállóképesség: Edzett, a hazai klímára szelektált fajta. A ribizli gombás levélbetegségeivel (antraknózis, lisztharmat) szemben jó ellenállóképességet mutat. Megfelelő metszéssel és szellős tőtávolsággal teljesen vegyszermentes biokertekben és permakultúrás rendszerekben is permetezés nélkül nevelhető.

Gondozás: Kora tavaszi metszést igényel. A legszebb gyümölcseit a 2-3 éves ágakon hozza. Minden évben csupán az elöregedett (4 évnél idősebb), sötét kérgű vázágakat kell tőből eltávolítani, helyet biztosítva a talajból feltörő erős, fiatal sarjaknak. Sekély gyökérzete miatt a kapálást szigorúan kerülni kell; a talaját vastagon mulcsozzuk (szalma, faapríték, lomb), hogy hűvösen és nedvesen tartsuk a földjét.

Helye az erdőkertben: Cserjeszint. Kiválóan alkalmas élelmiszer-erdők középső szintjére, szélvédő cserjesávokba, vagy a nagyobb, szellős lombozatú gyümölcsfák (pl. alma, körte, cseresznye) szűrt félárnyékos előterébe.

Növénytársítás (permakulturás szemlélet szerint): A bokor köré ültetett fokhagyma, metélőhagyma vagy torma természetes illóanyagaival és gyökérváladékaival elriasztja a levéltetveket és véd a gombás fertőzések ellen. A tő köré telepített fekete nadálytő mélyre hatoló gyökereivel értékes káliumot hoz fel a mélyebb talajrétegekből, ami közvetlenül segíti a bőséges termés kinevelését. Talajtakaróként az erdei szamóca vagy a fehér here ideális társa, mert óvja a talajt a kiszáradástól, anélkül, hogy elszívná a ribizli elől a tápanyagokat.

Érdekesség: A 'Fertődi hosszúfürtű' nemesítése során a legfőbb cél az volt, hogy egy olyan fajtát hozzanak létre, amely egyesíti a vadon élő ribizlik ellenállóképességét és gazdag aromáját a termesztett fajták nagy bogyóméretével. A végeredmény annyira jól sikerült, hogy ez a fajta nemcsak a magyar kiskertek kedvence lett, hanem a környező közép-európai országokban is előszeretettel ültetik, mivel a tavaszi szeszélyes időjárást és a nyári szárazabb periódusokat sokkal jobban viseli, mint a nyugat-európai fajták többsége.

Szállítási méret: Faiskolai szezontól (évszaktól) függően: az adott fajtára jellemző fejlettségű, erős, egészséges, jól begyökeresedett cserje csemete, 2–3 literes konténerben, azonnali kiültetésre készen.