Sedum reflexum 'Blue Spruce' - Kékes varjúháj

Rövid leírás: Alacsony termetű, szőnyegképző örökzöld pozsgás évelő, amely a kis lucfenyőágakra emlékeztető, hamvas acélkék, tűszerű leveleivel és nyár eleji élénksárga virágzatával díszít.

Jellemző: Hamvas acélkék lombozat, fenyőszerű tűs levelek, sárga csillagvirágok, kiváló szárazságtűrés.

Tudományos megnevezés: Sedum reflexum 'Blue Spruce' (szinonima: Sedum rupestre 'Blue Spruce')

Magyar név: Kékes varjúháj 'Blue Spruce' (Kék fenyő-varjúháj); 'Blue Spruce' kövirózsa-varjúháj; 'Blue Spruce' sziklakerti-varjúháj; Kék varjúháj; Szürkéskék varjúháj.
Származás: Az alapfaj Európa száraz, köves, homokos vidékein őshonos. A 'Blue Spruce' egy szelektált kertészeti kultúrfajta, amelyet kifejezetten a stabil, intenzív kékes-szürkés színeződése és a merev, fenyőszerű habitusa miatt vontak termesztésbe.
Amiért szeretjük: Rendkívül elegáns és hűvös színhatást keltő talajtakaró. Tűszerű, húsos levelei szorosan és szabályosan borítják a szárakat, megszólalásig hasonlítva a kék lucfenyő friss hajtásaira. A viaszos, hamvas bevonat megvédi a növényt a tűző nap perzselésétől és a kiszáradástól. Júniusban és júliusban a kék szőnyeg fölé emelkedő élénksárga virágfejek lenyűgöző kontrasztot alkotnak. Késő ősszel és télen a lombozat finom lilás-vöröses árnyalatot kaphat.
Virág: Apró, csillag alakú, élénksárga virágok, amelyek bálványos vagy enyhén bólintó, majd felegyenesedő, tömött álernyőkben nyílnak a hajtások végén júniusban és júliusban.
Termés: Kis méretű, csillag alakú, száraz toktermések; díszítőértékük minimális.
Leírás: Alacsony, 10–15 cm magas, de a talajon elheverő és gyorsan legyökerező száraival 30–40 cm széles, sűrű szőnyeget alkotó örökzöld évelő. Levelei húsosak, hengeresek, hegyes csúcsúak, tűszerűek, mereven felállók, intenzív ezüstös acélkék színűek.
Felhasználás: Sziklakertekbe, kavicskertekbe és mediterrán ágyásokba szegélynövényként, edényes kompozíciók strukturális elemeként, kőfalak réseibe, valamint extenzív zöldtetők tartós talajtakarására.
Fagytűrés: Kiváló. Teljesen télálló, a hazai fagyokat (-25 °C-ig) károsodás nélkül átvészeli, örökzöld lombozata télen is teljes mértékben megtartja szerkezetét.
Fényigény: Teljes napfény. Kimondottan fény- és melegkedvelő. Az intenzív acélkék színt adó viaszréteg kizárólag tűző napon alakul ki tökéletesen. Félárnyékos vagy árnyékos helyen a hajtásai megnyúlnak, fellazulnak és fokozatosan bezöldülnek.
Vízigény: Alacsony. Kiváló szukkulens tulajdonságokkal bír, a begyökeresedést követően beéri a természetes csapadékkal. A tartós nyári kánikulát is öntözés nélkül vészeli át. A pangó vizet és a folyamatosan nedves közeget nem tolerálja.
Ajánlott termőhely: Száraz, sovány, kifejezetten jó vízáteresztő képességű, homokos, kavicsos vagy zúzott köves kerti talaj. Tápanyagszegény környezetben fejlődik a legkompaktabban. A kötött, nehéz agyagtalajokat kerülni kell, vagy sóder és homok keverésével drasztikusan lazítani szükséges.
Ültetési távolság: Összefüggő kék növénytakaró kialakításához 25–30 cm távolság (négyzetméterenként 9–11 tő) javasolt.
Ellenállóképesség: Rendkívül edzett, betegségekkel és kártevőkkel szemben rezisztens növény. Egyedül a levegőtlen, túlöntözött talajban fellépő gombás tőrothadás károsíthatja.
Gondozás: Szinte gondozásmentes. Nyár végén az elszáradt virágszárakat érdemes tőből levágni az esztétikus, egységes szőnyegszerű megjelenés fenntartásához. Ha a hajtások túlnőnek a számukra kijelölt kerti zónán, egyszerű visszavágással vagy letördeléssel könnyen kordában tarthatók.
Helye az erdőkertben: Talajtakaró szint, a legnaposabb tisztásszegélyek, száraz rézsűk és sziklás mikroklimatikus zónák területe. Ökológiai szempontból értékes talajvédő funkciót tölt be a kitett, eróziónak kitett felszíneken, nyári virágzása pedig bőséges nektár- és pollenforrást biztosít a házi méhek és a vadon élő beporzó rovarok számára.