Sedum ewersii 'Lightblue Rose' - Kékeslevelű varjúháj

Rövid leírás: Kistermetű, párnás növekedésű, félörökzöld pozsgás évelő, amely kerekded, hamvas acélkék leveleivel és nyár végén nyíló csillag alakú, élénkrózsaszín virágzataival díszít.

Jellemző: Hamvas acélkék lombozat, kerekded levelek, élénkrózsaszín virágzat, rendkívüli szárazságtűrés.

Tudományos megnevezés: Sedum ewersii 'Lightblue Rose' (szinonima: Hylotelephium ewersii 'Lightblue Rose')

Magyar név: Kékeslevelű varjúháj 'Lightblue Rose' (Ewers-varjúháj)
Származás: Az alapfaj Közép-Ázsia (Altaj-hegység, Himalája) sziklás, magashegységi területeiről származik. A 'Lightblue Rose' egy szelektált kultúrfajta, amely különösen intenzív kékes-szürkés lombjával és kontrasztos virágszínével tűnik ki.
Amiért szeretjük: Rendkívül elegáns színkontrasztot nyújtó szukkulens. A kerekded, egymással szemben álló levelek átfedései kis rózsákra emlékeztetnek, acélkék-hamvas felületük pedig hatékonyan veri vissza a tűző nap sugarait. Augusztusban és szeptemberben a hajtásvégeken tömegesen megjelenő rózsaszín virágok valósággal felragyognak a kékes háttér előtt, értékes kora őszi méhlegelőként szolgálva.
Virág: Apró, csillag alakú, élénkrózsaszín vagy ciklámenrózsaszín virágok, amelyek tömött, gömbölyded álernyőkben nyílnak a hajtások végén augusztustól szeptemberig.
Termés: Apró, jelentéktelen toktermések; kertészeti értéke nincs.
Leírás: Alacsony, 10–15 cm magas, de heverő, elágazó száraival 20–30 cm széles, laza párnát vagy szőnyeget alkotó évelő. Levelei húsosak, laposak, kerekdedek vagy tojásdadok, nyél nélküliek, szélük ép vagy enyhén fogazott, színük hamvas acélkék vagy ezüstösszürke. Ennyhébb teleken a lombozat egy része megmarad.
Felhasználás: Sziklakertekbe, edényes beültetésekhez, kőfalak réseibe, kavicskertekbe szegélynövényként, vagy extenzív zöldtetők kísérőnövényeként.
Fagytűrés: Kiváló. Teljesen télálló, a hegyvidéki származás miatt a kemény fagyokat (-25 °C-ig) károsodás nélkül átvészeli.
Fényigény: Teljes napfény. Fény- és melegkedvelő növény. Árnyékos vagy félárnyékos fekvésben a hajtások megnyúlnak, a levelek elveszítik hamvas kék színüket és bezöldülnek, a virágzás pedig drasztikusan lecsökken.
Vízigény: Alacsony. Kiváló szárazságtűrő. Begyökeresedés után beéri a természetes csapadékkal. A pangó vizet és a túlzott nedvességet nem tolerálja, a tőrothadás elkerülése érdekében szárazon kell tartani.
Ajánlott termőhely: Kifejezetten sovány, száraz, homokos, kavicsos vagy zúzott köves, kiváló vízáteresztő képességű kerti talaj. A nehéz, kötött, nedvességtartó agyagtalajokban a gyökérzet gyorsan elpusztul.
Ültetési távolság: Csoportos beültetésben vagy szegélyként alkalmazva 20–25 cm távolság ajánlott a tövek között.
Ellenállóképesség: Szívós és ellenálló. Kártevőkkel szemben nem érzékeny, gombás betegségek kizárólag tartósan nedves, levegőtlen talaj- és környezeti viszonyok között támadhatják meg.
Gondozás: Minimális gondozást igényel. Kora tavasszal a télen elszáradt vagy sérült hajtásokat távolítsuk el a tőről a friss hajtások növekedésének elősegítésére. Az elnyílt virágzatok levágása ősszel javítja az esztétikai megjelenést. Néhány évente tavaszi tőosztással könnyen megfiatalítható.
Helye az erdőkertben: Talajtakaró szint, a legnaposabb, legszárazabb rézsűk, sziklás peremek és tisztásszegélyek zónája. Ökológiailag fontos funkciót tölt be: a nyár végi és kora őszi időszakban, amikor a vadvirágok többsége már elnyílt, kritikus fontosságú nektárforrást biztosít a méhek, poszméhek és lepkék számára.