Sedum reflexum 'Angelina' - Aranysárga kövirózsa varjúháj

Rövid leírás: Alacsony termetű, szőnyegképző örökzöld pozsgás évelő, amely egész évben vibráló aranysárga, tűszerű leveleivel és a hideg hatására megjelenő narancsvörös őszi-téli színeződésével nyújt rendkívüli látványt.

Jellemző: Élénk aranysárga lombozat, tűszerű pozsgás levelek, téli narancsvörös elszíneződés, kimagasló szárazságtűrés.

Tudományos megnevezés: Sedum reflexum 'Angelina' (szinonima: Sedum rupestre 'Angelina')

Magyar név: Aranysárga kövirózsa varjúháj (Arany varjúháj)
Származás: Az alapfaj Európa száraz, köves, homokos területein őshonos. Az 'Angelina' egy Horvátországban, egy magánkertben felfedezett, természetes rügymutációból szelektált, világszerte rendkívül népszerű kertészeti kultúrfajta.

Amiért szeretjük: Az egyik legintenzívebb színfoltot adó talajtakaró. Tűszerű, a lucfenyő hajtásaira emlékeztető levelei tavasszal és nyáron vakító aranysárgák, a nyár közepén hozott sárga virágai pedig tovább fokozzák a hatást. Igazi értékét a késő őszi és téli hónapokban mutatja meg, amikor a hideg hatására a teljes lombozat meleg borostyán-, narancs- és rézvörös árnyalatot ölt, megtörve a téli kert szürkeségét.
Virág: Apró, csillag alakú, élénksárga virágok, amelyek lapos, enyhén bólintó, majd felegyenesedő álernyőkben nyílnak a hajtások végén júniusban és júliusban.
Termés: Apró, csillag alakú toktermések; esztétikai szerepük elhanyagolható.
Leírás: Alacsony, 10–15 cm magas, heverő és legyökerező száraival sűrű, tömött, szőnyegszerű párnát alkotó örökzöld évelő. Levelei húsosak, hengeresek, hegyes csúcsúak, tűszerűek, sűrűn állnak a hajtásokon, színük ragyogó aranysárga (félárnyékban sárgászöld).
Felhasználás: Sziklakertekbe, évelőágyások szegélyére, kavicskertekbe kontrasztképzőnek, edényes beültetésekhez, támfalak repedéseibe, vagy extenzív zöldtetők színfoltjaként.
Fagytűrés: Kiváló. Teljesen télálló, a hazai fagyokat (-25 °C-ig) károsodás nélkül átvészeli, örökzöld lombozata télen is dekoratív marad.
Fényigény: Teljes napfény. A legintenzívebb, legfényesebb aranysárga színt és a kompakt, sűrű habitust kizárólag teljesen napos, meleg fekvésben produkálja. Félárnyékban a hajtások megnyúlnak, fellazulnak és limezöldre vagy üdezöldre változnak.
Vízigény: Alacsony. Begyökeresedés után kimagasló szárazságtűrő képességgel rendelkezik, a hazai csapadékviszonyok mellett öntözést nem igényel. A tartós pangó vizet és a túlzott nedvességet rosszul viseli.
Ajánlott termőhely: Száraz, laza szerkezetű, kifejezetten jó vízáteresztő képességű, homokos, kavicsos vagy köves kerti talaj. Tápanyagszegény közegben is kiválóan fejlődik. A nehéz, kötött agyagtalajokat kerülni kell, vagy sóderrel, homokkal alaposan lazítani szükséges.
Ültetési távolság: Összefüggő aranysárga növénytakaró kialakításához 25–30 cm távolság (négyzetméterenként 9–11 tő) javasolt.
Ellenállóképesség: Rendkívül szívós, betegségekkel és kártevőkkel szemben ellenálló növény. Egyetlen ellensége a levegőtlen, túl nedves talaj okozta tőrothadás.
Gondozás: Szinte gondozásmentes. Nyár végén az elszáradt virágszárakat érdemes levágni a tiszta, egységes szőnyegszerű megjelenés fenntartásához. Ha a hajtások túlnőnek a kijelölt területen, egyszerű visszavágással vagy tördeléssel könnyen korlátozható. Az idős, felkopaszodó állományokat tavasszal érdemes enyhén visszanyírni a sűrűsödés érdekében.
Helye az erdőkertben: Talajtakaró szint, a legnaposabb tisztásszegélyek, száraz rézsűk és sziklás mikroklimatikus zónák területe. Ökológiai szempontból értékes talajvédő növény a kitett, eróziónak kitett felszíneken, nyári virágzása pedig fontos táplálékforrás (nektár és pollen) a méhek és hasznos beporzók számára.