Sedum spurium 'Super Variegatum' - Tarka levelű kaukázusi varjúháj

Rövid leírás: Alacsony termetű, szőnyegképző örökzöld pozsgás évelő, amely háromszínű (zöld, krémfehér és élénkrózsaszín) tarka lombozatával és nyár közepén nyíló csillag alakú, rózsaszín virágaival nyújt egész évben kiemelkedő esztétikai értéket.

Jellemző: Háromszínű (trikolor) tarka lombozat, rózsaszín csillagvirágok, sűrű szőnyegszerű habitus, kiváló szárazságtűrés.

Tudományos megnevezés: Sedum spurium 'Super Variegatum' (szinonima: Sedum spurium 'Tricolor', Phedimus spurius 'Super Variegatum')

Magyar név: Tarka kaukázusi varjúháj 'Super Variegatum' (Háromszínű varjúháj)
Származás: Az alapfaj a Kaukázus vidékéről, Irán és Törökország északi sziklás, hegyvidéki területeiről származik. A 'Super Variegatum' egy különösen stabil, intenzív és kontrasztos levéltarkázottságú, közkedvelt kertészeti kultúrfajta.
Amiért szeretjük: Az egyik legszínesebb pozsgás talajtakaró. Lapát alakú, csipkés szélű levelei zöld alapszínűek, amelyeket széles krémfehér szegély keretez, a levélszélek pedig – különösen napfény és hűvösebb idő hatására – élénk rózsaszín és pink árnyalatot öltenek. Ez a háromszínű hatás virágzás nélkül is rendkívül látványosssá teszi. Júliusban és augusztusban nyíló csillag alakú rózsaszín virágai harmonikusan illeszkednek a lomb színvilágához.
Virág: Apró, csillag alakú, tiszta rózsaszín vagy mélyrózsaszín virágok, amelyek lapos, tömött álernyőkben emelkednek a hajtások végén a lombozat fölé júliusban és augusztusban.
Termés: Csillag alakú, éretten vörösesbarna száraz toktermések; esztétikai szerepük másodlagos.
Leírás: Alacsony, 10–15 cm magas, a talajon elheverő, sűrűn elágazó és legyökerező száraival 30–40 cm széles, tömött szőnyeget alkotó örökzöld évelő. Levelei laposak, ék vagy lapát alakúak, húsosak, a csúcsuk felé fogazottak, tarka színeződésűek.
Felhasználás: Sziklakertekbe, kavicskertekbe, évelőágyások szegélyezésére, kőedényekbe és kerti ládákba kontrasztképzőnek, támfalak tetejére, valamint extenzív zöldtetők kiemelt színfoltjaként.
Fagytűrés: Kiváló. Teljesen télálló, a zord hegyvidéki származás miatt a kemény hazai fagyokat (-25 °C-ig) károsodás nélkül átvészeli, lombozata örökzölden, télen még intenzívebb rózsaszínes-bordós árnyalatot öltve telel át.
Fényigény: Teljes napfény. A legszebb, legintenzívebb háromszínű (trikolor) levélszíneződést és a tömött habitust kizárólag teljesen napos, meleg fekvésben produkálja. Félárnyékban a rózsaszín és fehér szegélyek elhalványulnak, a növény hajlamos visszazöldülni.
Vízigény: Alacsony. Kiváló szárazságtűrő képességgel rendelkezik. A begyökeresedést követően beéri a természetes csapadékkal, a tartós nyári aszályt is gond nélkül átvészeli. A pangó vizet és a levegőtlen, túlzottan átnedvesedett talajt nem tolerálja.
Ajánlott termőhely: Laza szerkezetű, jó vízáteresztő képességű, átlagos kerti talaj vagy kifejezetten sovány, homokos, kavicsos, zúzott köves közeg. Kötött agyagtalajokba ültetve a földet homokkal és sóderrel alaposan lazítani kell, hogy a téli csapadék ne álljon meg a töveknél.
Ültetési távolság: Összefüggő, zárt tarka növénytakaró kialakításához 25–30 cm távolság (négyzetméterenként 9–12 tő) javasolt.
Ellenállóképesség: Rendkívül szívós, edzett növény. Kártevők és betegségek ritkán támadják meg. Túl nedves, zárt körülmények között gombás tőrothadás vagy csigakártétel előfordulhat.
Gondozás: Alacsony gondozási igényű. Kora tavasszal a télen elszáradt virágzati maradványokat érdemes visszavágni az egységes és tiszta szőnyegkép fenntartásához. Időnként a tarka állományban felbukkanhatnak teljesen zöld hajtások (visszaütés az alapfajra) – ezeket tőből ki kell vágni vagy törni, hogy ne nyomják el a lassabban növekvő tarka részeket.
Helye az erdőkertben: Talajtakaró szint legalsó zónája, napos tisztásszegélyek, száraz rézsűk és sziklás mikroklimatikus zónák területe. Ökológiai szempontból értékes talajvédő funkciót tölt be a kitett felszíneken, nyár közepi virágzása pedig kiváló nektár- és pollenforrást biztosít a méhek, poszméhek és lepkék számára.