Származása: Budán és a környékbeli községekben régen termesztik. Először Lőrincz Miklós és Főző József írta le 1960-ban. Hazai elterjedése: jelenleg csak a budavidéki őszibarackosokban van számottevő faállománya.
Érési ideje: július közepe – augusztus eleje. A Sunbeam fajtánál egy héttel előbb érik.
Termőképessége: korán termőre fordul és bőven, egyenletesen terem.
Termékenyülése: jól termékenyül Gyümölcse: közepes nagyságú, kissé nyomott gömb alakú.
Színe: alapszíne sárgászöld, amely különösen a napos oldalán pirosan erősen csíkos. Húsa világos zöldesfehér, félig magvaváló. Íze kellemes, a fajtára jellemző.
Szállíthatósága: jól szállítható.
Hajtásrendszere: levele nagy, kékeszöld színű, lándzsa alakú. Vesszeje pirosan színezett.
Koronája: erős, nagy kiterjedésű koronát nevel.
Ellenállóképessége: a szárazságot jól tűri, a faggyal szemben az Elbertánál ellenállóbb, a gombabetegségek és a levéltetű iránt kevésbé érzékeny.
Termőhely igénye: a budai dombvidék talajain jól fejlődik.
Művelés-módja: hosszúra kell metszeni, fája idősebb korban sem kopaszodik, mert minden részén erős vesszőket nevel.
Gazdasági értéke: közepes, egyöntetű nagysága, más fajtáktól eltérő érési ideje, erőteljes fejlődése miatt telepítését – főként a dombvidékeken – fokozni kell.
Rayman János – Dr. Tomcsányi Pál: Gyümölcsfajták zsebkönyve Budapest, Mezőgazdasági Kiadó 1964.
