Acer campestre - Mezei juhar - Konténeres

Rövid leírás: Rendkívül szívós, középmagas termetű, őshonos lombhullató fa, amely sűrű ágrendszerével, formás koronájával és kiváló alkalmazkodóképességével a hazai kertek és parkok megbízható alapnövénye.

Jellemző: Kimagasló szárazságtűrés, hőség- és várostűrő, sövény

Tudományos megnevezés: Acer campestre
Magyar név: Mezei juhar
Származás: Európában (így Magyarországon is), Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában őshonos erdei fafaj.
Amiért szeretjük: Az egyik legalkalmazkodóbb őshonos fánk, amely a mostoha talaj- és időjárási körülmények között is szépen fejlődik. Karakteres, parásodó ágrendszere télen is mutatós struktúrát ad, karéjos levelei pedig ősszel csodálatos, ragyogó aranysárga színre változnak, meleg hangulatot árasztva.
Virág: Apró, zöldessárga virágai a lombfakadással egy időben, április-május folyamán nyílnak végálló sátorozó bugákban. Gazdag nektárforrást biztosítanak a tavaszi rovaroknak.
Termés: Jellegzetes, egymással csaknem egyenes vonalat (180°-os szöget) bezáró szárnyas ikerleple (iker-samara), amely éretten barnás színű, és a szél segítségével, pörögve terjed.
Leírás: Közepes növekedési eréllyel rendelkező, szabályos gömbölyded vagy tojásdad koronát nevelő, 10–15 méter magasra és 6–8 méter szélességre megnövő fa. Levelei kicsik, 3-5 tompa karéjúak, sötétzöldek. Kérge idősebb korában hálózatosan repedezett, fiatal hajtásai gyakran jellegzetesen parás lécesek.
Felhasználás: Kiváló szoliterként nagyobb kertekbe, parkokba, árnyékot adó fának, utcafásításra, szélfogó erdősávokba, vagy permakultúrás rendszerekbe. Kimondottan jól bírja a radikális visszavágást, így áthatolhatatlan, sűrű nyírt védősövény is nevelhető belőle.
Fagytűrés: Kiváló. Teljesen télálló, a hazai fagyokat (-25 °C-ig) takarás nélkül, tökéletesen viseli, a késő tavaszi lehűlések sem károsítják a rügyeit.
Fényigény: Napos vagy félárnyékos fekvés. Bár teljes napon fejlődik a leggyorsabban és ott adja a legszebb őszi lombszínt, az erdei aljnövényzet részeként a fiatal növények a félárnyékot is kiválóan tolerálják.
Vízigény: Kicsi-közepes. Az őshonos juharfajok közül a legjobb szárazságtűrő. A begyökeresedés után a hosszan tartó nyári aszályos időszakokat is jól tolerálja, de az üde, mérsékelten nedves talajon növekszik a legszebben. A pangó vizet kerülni kell.
Ajánlott termőhely: Rendkívül igénytelen. Legszebben a tápanyagban gazdag, mélyrétegű, középkötött, meszes vagy semleges talajokon fejlődik, de jól tolerálja a szárazabb, köves, sekély termőrétegű vagy szegényebb homoktalajokat is.
Ültetési távolság: Szabad állású fának ültetve 6–8 méter, sűrű nyírt sövény kialakításához 40–50 cm a tövek között.
Ellenállóképesség: Nagyon edzett, betegségekre és kártevőkre nem fogékony. Időnként a lisztharmat vagy a gubacsatkák megjelenhetnek a levelein, de komoly károsodást nem okoznak. A városi szmogot, a port és a légszennyezést kimagaslóan jól viseli.
Gondozás: Szabad állású fának nevelve minimális gondozást, csupán a száraz vagy rossz irányba növő ágak eltávolítását igényli. Sövényként nevelve évente egyszer vagy kétszer – nyár elején és kora ősszel – szükséges nyírni a kívánt forma megtartásához. A tő körüli talajtakarást (mulcsozást) a fiatal növények gyorsabb fejlődéssel hálálják meg.
Helye az erdőkertben: Lombkoronaszint alsó része vagy cserjeszint felső zónája, szélvédő erdősávok és pufferzónák. Elsőrangú ökológiai építőelem: tavaszi virágzása értékes méhlegelő, sűrű ágrendszere és lombja pedig ideális fészkelő- és búvóhelyet, míg hernyói és termése táplálékot biztosítanak az erdőkert madárvilága számára.
Növénytársítás (permakulturás szemlélet szerint): A mezei juhart szívós alkata, mérsékelt árnyékolása és mélyre hatoló gyökérzete miatt kiválóan lehet társítani az erdőkerti ökoszisztémákban. Tökéletesen elhelyezhető a nagyobb termetű és fás szárú mogyoró (Corylus avellana) vagy az erdei fenyő (Pinus sylvestris) környezetében, ahol középső szintként hozzájárul a stabil erdősáv kialakításához, miközben mérsékli a szél szárító hatását és védi az alatta lévő szinteket. Az alsóbb rétegek diverzifikálására és a talajélet tavaszi beindítására remek társa az erdei ibolya (Viola odorata) és a hóvirág (Galanthus nivalis), amelyek a juhar szűrt árnyékában, még a lombfakadás előtt benépesítik a tő előterét. A természetes biológiai növényvédelem és a hasznos ragadozó rovarok odacsalogatása érdekében a közelébe érdemes félárnyékot viselő aromás évelőket, így erdei mentát (Mentha longifolia) vagy orvosi tisztesfüvet (Stachys officinalis) telepíteni. A juhar növekedését és a talaj tápanyag-utánpótlását a tőszomszédságába ültetett fekete nadálytő (Symphytum officinale) támogatja, amely mélyre hatoló gyökerével feltárja az altalaj ásványi kincseit, rendszeresen lekaszált leveleivel pedig nedvességmegtartó, káliumban és nitrogénben dús mulcsréteget biztosít a fa körül. Megjegyzés: Konténeres kiszerelésének köszönhetően a fagymentes időszakban, tavasztól késő őszig bármikor biztonsággal ültethető. Ha az ültetésnél a pontos struktúrát és sorvezetést szeretnénk követni, az a "Sablon.docx" nevű fájl szerkezetének pontos betartásával biztosítható a legegyszerűbben.

Szállítási méret: 125-150 cm, 5 literes konténerben