Faj/nemzettség: Pyrus
Származás: 1897, Ausztrália (Molong, 1896., Charles Henry Packham), Vilmos körte x Angevin szépe keresztezésével keletkezett. Régi fajta, de Európában csak az utóbbi évtizedekben termesztik.
Társneve: Packham's Triumph
Leírása: közép erős növekedésű, mérsékelten felfelé törő, termőkorban ívesen lehajló gömbkoronát nevel.
Gyümölcse nagy vagy igen nagy, széles körte alakú.
Húsa fehér, olvadó vajkörte, a Vilmoséhoz hasonló édes-savas íz és zamatanyagokkal, kősejtmentes. Nem szotyósodik. Tartós tároláshoz az optimális szüretidő szeptember harmadik dekádja. Fán hagyva - ellentétben a a téli fajtákkal - október közepére beérik, az alapszíne szép sárga lesz. Bár elsősorban friss fogyasztásra a legalkalmasabb, de sokoldalúan feldolgozható, melynek során íze, aromája, szép fehér hússzíne nem változik meg. Középkorán fordul termőre. Termőre fordulás után rendszeresen és igen bőven terem. Nagykanizsán azonos térállásban háromszor annyit termett, mint a Clapp kedveltje, de a Bosc kobak fajtánál is 70%-kal, a Conference-nél pedig 61%-kal termett többet. Termésingadozásra alig hajlamos.
Ellenállóképesség: termőhely iránt közepesen igényes, szélsőséges homoktalajon és túl kötött agyag talajok kivételével mindenütt jól termeszthető. Téli és tavaszi fagyokra kevésbé érzékeny. Körtevarasodásra alig fogékony, a körtelevélbolha pedig csak mérsékelten károsítja.
