Leírás
A Petőfi-körtefa és hasonló kincsek mentése
Kimaradhatatlan tartozéka a Petőfi-kultusz ünnepségi színhelyeinek a székelykeresztúri Gyárfás-kúria, és a mögötte levő, immár több évtizede elhíresült körtefa, ahol a magyar nemzet nagy költője, Petőfi Sándor töltötte utolsó éjszakáját 1849. július 31-én. Hiteles bizonyíték ugyan nincsen rá, de sokan hiszik, hogy a költő a kúria mögötti körtefa alatt elszavalta az Egy gondolat bánt engemet című versét is.
A történelem viharos sodrásában a Petőfi-körtefa olykor-olykor feledésbe is merült, hiszen a leírások és az utólagos elbeszélések szerint is a szabadságharcos költő tiszteletére rendezett emlékünnepélyek évente a kúria falán 1928-ban elhelyezett emléktábla előtti udvarrészen zajlottak.
A legendás körtefáról többet eddig nem tudhattunk. Mostanában azonban előkerültek olyan részletek, amelyekről eddig írott formában senki nem tájékoztatta az olvasókat. A legenda tehát tovább szárnyalt. Nem kellett más hozzá, csak egy lelkes Petőfi-rajongó, id. Sándor József személyében.
(...)
A kaszálás után édesapám azt kérdezte tőlem: »Fiam, hogyan lehetne… meg lehetne-e menteni a pusztulástól ezt a Petőfi-körtefát?« Mert ebben az évben a gyümölcs- és a díszfák kilencven százaléka már ki volt irtva! Félő volt, hogy ezt a fát is kivágják tűzifának. Édesapámat megnyugtattam, hogy a jövő év folyamán kerítéssel körbefogjuk.
Heteken, hónapokon keresztül foglalkoztatott ennek a kivitelezése. Addig semmilyen kerítés nem védte a körtefát, úgy állt ott, ahogy az Isten megteremtette. 1958-ban én már a Keresztúr rajoni néptanács út- és hídépítészeti osztályvezetője voltam.
(...)
Az évenkénti ünnepségeken nagy buzgalommal tevékenykedett a már említett Farkas Gábor igazgató-tanító bácsi. Így jutottunk el 1969-ben a 120. év-fordulóhoz, amikor állítólag az ő kezdeményezésére egy fiatal körtefaoltványt is ültettek az „öreg” fa mellé. Én ezt a kezdeményezést Sebestyén Gyula doktor úrnak tulajdonítom, bár meg kell vallanom, hogy erre egész pontosan nem emlékszem.
A 120. éves ünnepi megemlékezésre nagyon sokan eljöttek, ezúttal azonban már nem a kúria falán álló emléktáblánál, hanem a Petőfi-körtefa körüli területen gyűltek össze az emberek. 1969 óta minden évben a körtefa körül zajlik a megemlékezés, a koszorúzás, de virágcsokrok ékeskedtek az emléktábla előtt is. Nem tudok eléggé hálát adni Istennek, amiért már fiatalkoromtól megsegített, erőt és bátorságot adott életem e nagy álmának megvalósításához, hiszen ezzel tovább növeltük itt, Székelykeresztúron a Petőfihez fűződő emlékek és zarándokhelyeink számát.
(...)
De meg kell említenem Kányádi Sándornak a körtefáról írt versét is. Mielőtt hozzáfogtunk volna 1959-ben a kerítés elkészítéséhez, nem voltam birtokában a Kányádi versnek. Kerestük-kutattuk, számtalan helyen érdeklődtünk, de nem jutottunk a tényleges szöveghez. Azelőtt én is olvastam valahol, de az feledésbe ment. 1959-ben került Szabó Béla, volt osztálytársam a keresztúri néptanácshoz titkárnak. Ő szerezte meg, de már a júliusi megemlékezések utáni időben ennek a versnek az eredeti sorait. A fehér márványlap 60x40 centiméter nagyságú. Széll Mózes akkori kőfaragó mesterrel vésettem bele a Petőfi körte-fáról írt Kányádi-verset...
https://muvelodes.net/enciklopedia/a-petofi-kortefa-es-hasonlo-kincsek-mentese