Rövid leírás: A mirabolán szilva (vagy cseresznyeszilva, fosóka) a legelterjedtebb és legmegbízhatóbb magonc alany a csonthéjas gyümölcsfajok – különösen a szilva, a kajszibarack és egyes őszibarack fajták – oltásához és szemzéséhez. Rendkívüli életerő, erős növekedési erély és kitűnő gyökerezési képesség jellemzi. Szinte bármilyen talajtípuson megél, kiválóan tolerálja a szárazságot, a mészben gazdag, szegényes vagy kötött talajokat egyaránt. Az erre oltott nemes fajták hosszú életű, erőteljes felépítésű, stabil gyökérzetű fává fejlődnek.
Jellemző: Erős növekedési erély, kiemelkedő talajadaptáció, magas szárazságtűrés, jó kompatibilitás csonthéjasokkal.
Tudományos megnevezés: Prunus cerasifera (syn. Prunus myrobalana)
Magyar név: Mirabolán szilva / Cseresznyeszilva / Fosókaszilva alany
Származás: Délkelet-Európából, Közép-Ázsiából és a Kaukázus vidékéről származó őshonos fajta. Évszázadok óta a Kárpát-medencei gyümölcstermesztés és faiskolai alanytermelés egyik legsarkalatosabb alapja.
Amiért szeretjük:
A faiskolások és gyümölcsészek körében a mirabolán az igazi „mindent kibíró” Jolly Joker alany. Különösen a szárazabb, meszesebb vagy gyengébb adottságú hazai termőhelyeken verhetetlen, ahol más kényesebb alanyok elpusztulnának. A ráoltott nemes fajták gyorsan termőre fordulnak, mélyre hatoló gyökérzetüknek köszönhetően pedig a legforróbb nyári időszakokban is stabilan látják el vízzel a lombkoronát. Alvószemzéshez és tavaszi oltáshoz egyaránt a legkönnyebben kezelhető, jó eredési arányt biztosító alany.
Virág: Apró, ötszirmú, hófehér virágok, amelyek kora tavasszal (március-áprilisban), még a levelek megjelenése előtt vagy azzal egy időben tömegesen nyílnak, értékes korai nektárt biztosítva a beporzóknak.
Termés: Ha alanyként nem oltják be és fává nevelik: apró, 2–3 cm-es, gömbölyű, sárga, piros vagy mélybíbor színű, lédús, édeskés-savanykás cseresznyeszilva termés.
Lombozat: Lombhullató. Levelei elliptikusak vagy visszás-tojásdadok, finoman fűrészes szélűek, üde sötétzöldek.
Leírás: Erőteljes növekedési erélyű, mélyre hatoló gyökérzetet fejlesztő magonc vagy vegetatív alany. Törzse egyenes, szemzésre és oltásra kiválóan előkészíthető. Nemesítés nélkül 5–8 méter magas, dús koronájú kis fává nőne.
Felhasználás: Faiskolai alapanyagként szilva, kajszibarack, őszibarack és egyes ringlók tavaszi oltására (kopuláció, héj alá oltás) vagy nyári alvószemzésére. Permakultúrás kertekben önálló ehető sövényként vagy vadgyümölcsként is ültethető.
Fagytűrés: Kiváló. A hazai teleket és a kemény talajfagyokat teljes biztonsággal viseli (-25 °C és -30 °C-ig fagytűrő).
Fényigény: Magas. Teljes napsütést kedvel, árnyékban az alany vékonyodik és lassabban éri el a szemzési vastagságot.
Vízigény: Alacsony / Közepes. Begyökeresedés után kimagaslóan szárazságtűrő. Mélyre nyúló karógyökérzete révén a mélyebb talajrétegekből is képes vizet felvenni.
Ajánlott termőhely: Igen tág tűrésű. A szikes, erodált, meszes, homokos vagy kötött agyagtalajokon is megél. Egyedül a tartósan vízállásos, mocsaras talajokat kerüljük.
Ültetési távolság: Faiskolai iskolázáskor (oltáshoz/szemzéshez) a tőtávolság 20–30 cm, sorköz 80–100 cm. Végleges helyre ültetett gyümölcsfaként a javasolt térállás 4–6 méter.
Ellenállóképesség: Kiemelkedően szívós, gyökérzetét a talajlakó károsítók ritkán károsítják. Gyökérnyaki betegségekre és szárazságra nem érzékeny.
Gondozás: Alanyként való neveléskor a gyökérnyaki részen megjelenő oldalhajtásokat (vadshajtásokat) rendszeresen le kell tisztítani, hogy a törzs sima és könnyen szemezhető maradjon.
Helye az erdőkertben: Baldachin alatti szint / Cserjeszint. Erdőkertekben oltóalanyként a fás szintre kerül, de vad alakjában a szegélyek szívós, ehető gyümölcsű szélfogó eleme.
Helye a gyümölcsfa-társulásban:
A mirabolán alany a gyümölcsfa-társulásban a szilva- és kajszifák erős, ellenálló alapszerkezeteként, vízháztartási motorjaként működik. Mély gyökérzetével eléri az alsóbb talajrétegek víz- és ásványianyag-készletét, így a ráoltott nemes fa a legnagyobb szárazságban sem szorul rendszeres öntözésre. Korai virágzása vonzza a beporzókat, vadon hagyott hajtásai pedig dús védelmi zónát képeznek.
Érdekesség: A Prunus a szilva és szilvafélék latin neve. A myrobalana az ógörög myron (illatos kenőcs/olaj) és balanos (makk/mogyoró) szavakból ered, utalva a termés vagy a mag olajtartalmára és illatára. Magyar népi neve, a „fosóka” vagy „potyóka” a túlérett gyümölcs enyhén hajtó hatására, illetve a fáról könnyen lepattanó, lepotyogó természetére utal. Kiejtése: „prúnusz mirobalána”.
Élettani és népi gyógyászati hasznosítása: A mirabolán termése igazi népi kincs. Kiemelkedő C-vitamin-, szerves sav- (almasav, citromsav), pektin- és antioxidáns-tartalommal rendelkezik. A népi gyógyászatban a friss gyümölcsöt vagy annak levét természetes emésztésjavítóként, enyhe laxatívumként (székrekedés elleni szerként) és étvágyjavítóként alkalmazták. A gyümölcsből készült pikáns, savanykás lekvárokat és szószokat (mint a grúz Tkemali szósz) húsok mellé, zsíros ételek emésztésének megkönnyítésére fogyasztják. Magas pektintartalma miatt kiváló természetes zselésítőanyag más gyümölcslekvárokhoz. A magyar népi kultúrában a magas cukor- és aromatartalmú mirabolán a kiváló minőségű, karakteres szilvapálinka egyik tradicionális alapanyaga.
