Sangue di Drago japán szilva - Konténeres

Öntermékeny japánszilva fajta, mutatós és ízletes, nagyméretű szilva gyümölcsökkel

Jellemző: öntermékeny, korai érés, zamatos 

Tudományos név: Prunus salicina ’Sangue di Drago’ 

Magyar név: Sangue di Drago japánszilva
Származás:
Amiért szeretjük: nagyméretű, mutatós, rózsás gyümölcsök sok lével és
Virág: öntermékeny;
Termés: július közepe-vége; rendszeresen és bőven terem
Leírás: fája erős növekedésű. Gyümölcse majdnem teljesen gömb alakú, héja hamvas, vastag, sárga és pirosas színű. Íze harmonikus édes-savas.
Felhasználás: friss fogyasztás, konyhai feldolgozás
Fényigény: napos fekvésben alakulnak ki legteljesebb mértékben az íz- és zamatanyagai
Ajánlott termőhely: a különböző szilvafajták hőmérsékleti igénye nem azonos. A ringlófélék magasabb, a többi kisebb-nagyobb gyümölcsű szilvafajta alacsonyabb hőmérsékleten is jól díszlik. Csapadékigényük nagyjából azonos (700-800 mm/év), jó vízgazdálkodású talajokon azonban jóval kevesebbel is beérik. A talaj iránt nem igényesek. A homok-, középkötött vályog-, de a nem túlságosan kötött agyagtalajokon is megélnek, de termésüket még az érés előtt jelentős részben lehullatják. Túl nyirkos talajon, fagyzugos területeken jelentős fagykárokat szenvedhetnek.
Ültetési távolság: 5-6 m
Ellenállóképesség: viszonylag ellenálló fajta
Gondozás:  
1/ a konténerrel (földlabdával) ültetett gyümölcsfa oltványok ültetésére az év során bármikor sort keríthetünk, 
2/ csupán a lombkorona kialakítása okán szükséges metszenünk
3/ a fiatal fák tövének mulccsal történő takarása javítja az oltványok nedvesség ellátását, az aktív talajélet a növények egészségét támogatja
Helye az erdőkertben: 2-3 zóna
Megjegyzés:  A japán szilva diploid (két kromoszómaszerelvénye van), a hagyományos európai szilva pedig hexaploid (hat kromoszómaszerelvényes).
Ez a genetikai eltérés biológiai gátat képez: a két faj kromoszómaszáma nem passzol egymáshoz, így az európai szilva virágpora képtelen megtermékenyíteni a japán szilvát.