Sophora japonica (Japánakác) szabadgyökeres méhlegelő díszfa

Rövid leírás: Nagy termetű, terebélyes lombkoronájú, rendkívül szívós lombhullató fa, amely nyár végén tömegesen nyíló, illatos, krémfehér virágfürtjeivel a méhek kedvence.

Jellemző: Díszfa, sorfa, nagy termetű, szárazságtűrő, várostűrő, kiváló mézelő, jó árnyékadó

Tudományos név: Sophora japonica (syn. Styphnolobium japonicum)

Magyar név: Japánakác / Kínai japánakác

Származás: Kelet-Ázsia (Kína és Korea)

Amiért szeretjük: Kiemelkedően jól tolerálja a városi klímát, a hőséget és a szárazságot; nyár végén (amikor a legtöbb fa már nem virágzik) hozza pazar virágözönét, és terebélyes lombozatával hűs árnyékot ad.

Virág: Nyár végén (július-augusztusban) tömegesen nyíló, nagy, csüngő bugákban pompázó krémfehér, illatos virágok

Termés: Cikkes, zöldes majd sárgásbarna, füzérszerűen befűzött hüvelytermés, amely télen is sokáig a fán marad

Lombozat: Szárnyasan összetett, finom szerkezetű, sötétzöld levelek, amelyek ősszel sárgászöldre vagy aranysárgára színeződnek

Leírás: Erőteljes növekedésű, kifejletten 15–20 méter magasra növő, széles, boltozatos, szétterülő koronát nevelő fa. Zöldes-szürkés törzse idős korban mélyen barázdálttá válik.

Felhasználás: Árnyékadó szoliternövényként nagy kertekbe és parkokba, széles utcák fásítására, sorfának, méhlegelőnek

Fagytűrő képesség: Kiváló fagytűrés; a hazai fagyos teleket teljes biztonsággal elviseli

Fényigény: Fényigényes, kimondottan napos vagy meleg, világos fekvést kedvel

Vízigény: Alacsony / közepes; kiváló szárazságtűrő, a begyökeresedett példányok a tartós nyári kánikulát is remekül bírják

Ajánlott termőhely: Igen alkalmazkodó; a száraz, meszes, szegényes vagy városi tömörödött talajokon egyaránt megbízhatóan fejlődik

Ültetési távolság: 7 – 10 méter

Ellenállóképesség: Kártevőkkel, betegségekkel, városi légszennyezéssel, sózással és szárazsággal szemben kimagaslóan ellenálló

Gondozás: Különösebb metszést nem igényel; fiatal korában érdemes koronaalakító metszéssel nevelni a törzsét és főágait

Helye az erdőkertben: 3-4. zóna (Árnyékoló, méhlegelő és szélfogó zóna)

Helye a gyümölcsfa-társulásban: Legfelső / emergens lombkoronaszint

Porzófajták: Nem szükséges (öntermékeny, illetve rovarbeporzású faj)

Érdekesség: Neve ellenére Kínából származik, ahol szent faként tisztelték és gyakran ültették templomok köré. Bár levelei a fehér akácra emlékeztetnek, ágain nincsenek tövisek.

Élettani és népi gyógyászati hasznosítása: Virágbimbói kiemelkedően magas rutin- (P-vitamin) tartalmúak, amelyeket a gyógyszeriparban az érrendszer erősítésére és vérzések csillapítására használnak; virágai értékes késői nektárforrást jelentenek a méhek számára.

Szállítási méret: 150-200 cm; szabadgyökeres