További nevei: Gönci sárga
Származása: magyar fajta, a Magyar kajszi fajtakör értékes, helyi változata, a felvidéki termőtájban elterjedt. A Hernád völgyében, Gönc környékén csaknem kizárólag ezt a fajtát termesztik. Ezen a vidéken szilvaalanyon szaporítják és telepítik, mert fái így hosszabb életűek, mint a többi alanyon és nagyobb méretű gyümölcsöt teremnek.
Érési ideje: megegyezik a Magyar kajsziéval, július második dekádja.
Termőképessége: Rendszeresen és igen bőven terem
Termékenyülése: Kifogástalanul termékenyül.
Gyümölcse: Nagy 40-55 g tömegű, a Magyar kajszi alaptípusánál nagyobb, széles kúp alakú. Színe egyöntetű világos, majd sötét narancssárga. Kocsánya középhosszú. Magja édes.
Hajtásrendszere: Levele különösen nagy, széles és élénkzöld. Vesszeje erős növésű, az alaptípushoz hasonló. Koronája széthajló félgömb, középerős, zömökebb és sűrűbb, mint a Magyar kajszié.
Ellenállóképessége: Nem fagyérzékeny.
Termőhely-igénye: Nem igényes, de hűvösebb, párásabb körülmények között alakut ki.
Gazdasági értéke: Legfontosabb árufajtánk, a Magyar kajszi javított változata. Minél nagyobb arányú elszaporítása indokolt a Magyar kajszi helyettesítésére kiváló zamata és tetszetőssége folytán.
Mohácsy Mátyás: Gyümölcstermesztés házi- és háztáji kertekben Budapest, Mezőgazdasági Kiadó 1975.
Brózik Sándor – Kállay Tamásné szerk 2001: Csonthéjas gyümölcsök. Gyümölcsfajták 2. Mezőgazda Kiadó, Budapest
