Nem kapálok, mégis nő! – Hagymaduggatás mélymulcsban

Mindenféle dughagymát vettünk: vöröset, lilát, fehéret, no meg sonkát is.

A tavaly előtti duggatás alkalmával Esstence oldattal beöntöztem a hagymákat és a vegetációs
időben néhányszor szintén ezzel az oldattal permeteztem a lombjukat.
Egészen következő év március-áprilisig - amíg el nem fogytak - tökéletesen egészségesek voltak a hagymák.

A tavalyi ültetést azonban valamiért nem kezeltem Esstence-szel, és sok hagyma rothadásnak indult,
már a kiszedést követően.

Ebből okulva, a dughagymákat ezúttal gilisztahumuszkivonatban megfürdettem és
csak ezután kerültek a földbe.

Esstence gilisztahumusz oldatba bemártottam a dughagymákat.

Gyulai Iván gyakorlata szerint ősszel kellene szalmával befedni a talajt.
Mi akkor szórjuk, amikor van rá időnk. Ezt éppen januárban sikerült kijuttatni.

A lótrágyás szalmát vasvillával húztam szét, hogy a duggatáshoz szabadfelülethez jussak.
Ahol vastagabb volt a szalma, azt a már kész sorközökbe tettem át.

A földet kapa hegyével fellazítottam, és a hagymákat egymástól nagyjából 10 cm-re elduggattam.
Ez történt március elején.

Itt már a májusi állapot látható.
Szinte kizárólag évelő gyomok keltek, azokat viszonylag könnyen ki lehet gyomlálni.
Magról kelt gyom csak elvétve található.
Korábban már volt szerencsém takarás nélküli hagymaneveléshez...akkor szőnyegszerűen
keltek a gyomok, és hát a hagymakapálás nem egyszerű dolog, inkább a gyomlálás működött, négykézláb.

A levelek láthatóan egészségesek és szép kövérek.
A napokban még tervezem, hogy Esstenc-szel megpermetezem.
Ez még a szalmás trágya lebontásában is segít, ugyanis júliusra -a felszedés idejére - ha elbomlik,
még jól is jön.

A zöldhagyma készen áll, hogy a zsíros kenyeret megbolondítsa.