Ulmus x hollandica 'Dampieri' - Oszlopos szil

Rövid leírás: Az 'Dampieri' egy lenyűgöző megjelenésű, történelmi múltra visszatekintő oszlopos díszfa, amely fenséges, szigorúan feltörő alkatával és egyedi lombozatával hívja fel magára a figyelmet. Sűrű, felfelé álló ágrendszere rendkívül zárt, szinte oszlopos vagy keskeny piramis alakú koronát képez. Különlegessége a levelek elhelyezkedésében rejlik: apró, hullámos szélű, mélyzöld levelei sűrűn, szorosan a hajtásokhoz simulva, szinte redőzött textúrát alkotva ülnek az ágakon. Lassú-közepes növekedése és kis alapterület-igénye miatt a legformásabb, legkarakteresebb függőleges kerti elemek egyike.

Jellemző: Keskeny oszlopos vagy kúpos habitus, zárt és tömött ágrendszer, egyedien redőzött, sűrű lombozat, kiváló várostűrés és elegáns megjelenés.

Tudományos megnevezés: Ulmus x hollandica 'Dampieri'

Magyar név: 'Dampieri' szilfa / Dampier-szil / Oszlopos holland szil

Származás: A mezei szil (Ulmus minor) és a hegyi szil (Ulmus glabra) természetes hibridjének (Ulmus x hollandica) egy régi, híres kertészeti szelekciója, amelyet először a 19. század elején írtak le Belgiumban (Jean-Baptiste Dampierre faiskolájában).

Amiért szeretjük:

Ez a fa a kerti architektúra igazi szobra. Szigorú, oszlopos sziluettje olyan határozott függőleges vonalvezetést ad a kerti térnek, amit nagyon kevés lombhullató fa tud utánacsinálni. Leveleinek különleges, fodros-sűrű elrendezése közelről és távolról is egyedülálló textúrát nyújt. Lassabb növekedése miatt soha nem válik átláthatatlanul óriásivá, így kisebb alapterületű kertekben vagy szűk kerti terekben is fenséges látványt nyújt anélkül, hogy elnyomná a szomszédos növényzetet.

Virág: Apró, lila-barna virágai kora tavasszal (március-áprilisban), még a lombfakadás előtt nyílnak tömött csomókban a fás ágakon. Beporzó rovarok számára fontos kora tavaszi táplálékforrást jelentenek.

Termés: Szárnyas makktermés (lependék), amely tavasz végén érik be. Apró, hártyás szárnyai a széllel könnyen terjednek, de a fa elsődleges értéke a lombozata és a formája.

Lombozat: Lombhullató. Levelei átellenesek, oválisak, aszimmetrikus vállúak, kétszeresen fűrészes szélűek és jellegzetesen fodrosak-hullámosak. Nagyon sűrűn, egymásra borulva ülnek a rövidebb hajtásokon. Színük nyáron mély, üde sötétzöld, ősszel pedig látványos, meleg meleg-sárga árnyalatra színeződnek a lombhullás előtt.

Leírás: Kifejlett korában 10–15 méter magasságot érhet el, de szélessége mindössze 2–4 méter marad. Szorosan feltörő ágai miatt koronaátmérője még idős korában is szigorúan szabályos és zárt marad. Konténeres kiszerelésben kapható, így a fagyos téli hetek kivételével egész évben biztonsággal kiültethető.

Felhasználás: Szoliter fókuszpontként előkertekbe, gyepfelületekbe, szűk utcafrontokra, fasorokba, épületsarkok vagy kerítések függőleges ellenpontozására, valamint formális vagy klasszikus stílusú parkokba és kertekbe.

Fagytűrés: Kiváló. Rendkívül télálló fafaj, a hazai kemény téli fagyokat (-25 °C alatt is) teljesen sértetlenül vészeli át.

Fényigény: Magas / Közepes. A napos vagy világos, félárnyékos fekvést kedveli a legjobban. Teljes napfényben válik a korona a legtömöttebbé és legzártabbá, de az enyhébb félárnyékot is jól tolerálja.

Vízigény: Közepes. Kedveli a kiegyenlített, üde talajviszonyokat. Begyökeresedés után mérsékelten szárazságtűrő, de a legszebb, dús lombozat fenntartásához a forró, aszályos nyári hónapokban meghálálja az alkalmankénti mély rétegű öntözést.

Ajánlott termőhely: Tápanyagban gazdag, mély rétegű, jó vízmegtartó, de jó vízáteresztő képességű kerti talajok. A meszes és a gyengén savanyú földeket egyaránt tolerálja, a pangó vizet és a csontszáraz, kopár homokot kivéve szinte bárhol szépen fejlődik.

Ültetési távolság: Szóló díszfaként ültetve hagyni érdemes legalább 3–4 méter szabad helyet a környező tereptárgyaktól. Sorba vagy fasorba ültetve a javasolt tőtávolság 2,5–3 méter.

Ellenállóképesség: Jó várostűrő és szélálló fafaj. A szilfavészre (szilfa-gombásodásra) a régi klasszikus hibridekhez képest mérete és lassabb növekedése miatt kevéssé kitett, kiegyensúlyozott kerti körülmények között hosszú életű, szívós díszfa.

Gondozás: Nagyon kevés törődést igényel. Természetes oszlopos habitusát metszés nélkül is tökéletesen megőrzi. Kora tavasszal, a rügyfakadás előtt csupán a száraz, sérült vagy esetlegesen elálló ágakat érdemes eltávolítani a koronából.

Helye az erdőkertben: Lombkoronaszint / Felső cserjeszint. Az erdőkertek függőleges struktúráját erősítő, szűk helyigényű fája, amely karcsú alakjával nem árnyékolja be túlzottan az alatta lévő szinteket.

Helye a gyümölcsfa-társulásban:

A Dampier-szil a gyümölcsfa-társulásban karcsú, oszlopos szélfogóként és talajélet-serkentő bázisként működik. Mivel koronaszélessége rendkívül kicsi, közvetlenül a gyümölcsfák szélcsendes oldalára vagy a gyümölcsfa-társulás északi szegélyére is beilleszthető anélkül, hogy elvenné a fényt a fényigényesebb gyümölcsfajoktól (pl. kajszi, őszibarack). Mélyre hatoló gyökérzetével javítja az altalaj szerkezetét, sűrű őszi lombhullása pedig szerves anyagban gazdag avarrat látja el a gyümölcsfa-társulás talaját.

Érdekesség: Az Ulmus a szilfák ősi latin neve. Az x hollandica jelölés a holland hibrid szilfák csoportjára utal. A 'Dampieri' fajtanév Jean-Baptiste Dampierre belga kertész tiszteletére lett elnevezve, aki a 19. század elején azonosította és szaporította ezt a csodálatos oszlopos formát. Kiejtése a szaknyelvben: „ulmusz hollandika dampieri”.

Szállítási méret: Erős, egyenes törzsű, jól fejlett gyökérrendszerrel rendelkező konténeres díszfa, az oszlopos fajtára jellemző zárt ágrendszerrel, az évszaknak megfelelő állapotban, azonnali kiültetésre készen.