Társnevei: Békési vörös, Veres-szilva
Származása: ismeretlen, de Magyarországon, főleg az Alföldön igen elterjedt fajta
Érési ideje: augusztus második és harmadik harmada. Legkorábban augusztus második hetében lehet szedni.
Termőképessége: rendszeresen és igen bőven terem
Termékenyülése: jól termékenyül, valószínűleg öntermékenyülő.
Gyümölcse: rendszerint közép-nagy, széles, a kocsány felé kissé megnyúlt alakú, széles barázdamélyedése jellegzetes. Színe sötét lilás-piros, kékes-piros fedőszínnel, foltosan hamvas. Kocsánya rövid, vékony zöld színű. Húsa aranysárga, lédús, duránci. Íze édeskésen savas, gyenge zamattal. Igen jól szállítható.
Hajtásrendszere: levele kicsi-középnagy, széles csúcsos tojásdad alakú. Vesszeje vékony, világos barnás-zöld színű, sűrűn paraszemölcsös. Koronája fiatalon felfelé törő, majd lehajló, félgömb alakú.
Ellenállóképessége: a téli fagyokkal szemben edzett.
Termőhely igénye: igénytelen fajta, az alföldi szélsőséges klímát jól tűri, de megterem az északi megyékben is.
Gazdasági értéke: nem elég kék színe miatt nem keresett árugyümölcs. A háztáji kertekben termelhető fajta.
Rayman János – Dr. Tomcsányi Pál: Gyümölcsfajták zsebkönyve Budapest, Mezőgazdasági Kiadó 1964.
