Ulmus glabra 'Purpurea' - Vöröslevelű hegyi szil - Konténeres

övid leírás: Gyors növekedésű, nagyméretű, látványos lombhullató fa, amely tavasszal megjelenő, nagyméretű, sötétbíbor leveleivel és tekintélyes megjelenésével a tágas terek közkedvelt dísze.

Jellemző: Nagy termetű, sötétbíbor lombozatú, teljesen télálló.

Tudományos megnevezés: Ulmus glabra 'Purpurea'

Magyar név: Vöröslevelű hegyi szil
Származás: Az alapfaj Európában (így a hazai középhegységek szurdokerdeiben is), Észak-Kisázsiában és a Kaukázusban őshonos, a 'Purpurea' egy 19. század óta ismert, különleges színvilágú európai kertészeti szelekció.
Amiért szeretjük: Tavasszal nyújtja a leglenyűgözőbb látványt, amikor a fiatal hajtásokon megjelenő nagyméretű levelek mély sötétbíbor és purpurvörös színben pompáznak. Nyárra a lombozat fokozatosan sötét zöldesbarnára vagy matt bronzzöldre változik, így egész évben egyedi, karakteres tónust és mély árnyékot ad a kertnek.
Virág: Apró, jelentéktelen, zöldesbarna või purpuros virágok, amelyek lombfakadás előtt, kora tavasszal (március-április) nyílnak csomókban az ágakon.
Termés: Lapos, széles szárnyas lependék, amelynek közepén helyezkedik el a mag. Májusban érik be, a széllel terjed, és még a teljes lombkifejlődés előtt látványos, világoszöld csomókban díszíti a fát.
Leírás: Erőteljes növekedési eréllyel rendelkező, kezdetben felfelé törő, majd idős korára széles, boltozatos, laza koronát nevelő, 15–20 méter magasra és 10–12 méter szélességre is megnövő fa. Levelei nagyméretűek (akár 10–15 cm), visszás-tojásdadok, durván fűrészes szélűek, felszínük jellegzetesen érdes, tapintásuk dörzspapírszerű.
Felhasználás: Hatalmas mérete miatt kiváló szoliter fa tágas kertekbe, parkokba, birtokokra, természetközeli tájképi kertekbe árnyékadónak, vagy szélfogó erdősávok és permakultúrás rendszerek felső lombkoronaszintjébe.
Fagytűrés: Kiváló. Teljesen télálló, az extrém hazai téli fagyokat (-25 °C-ig) takarás nélkül, tökéletesen viseli, a fás részek és a rügyek rendkívül edzettek.
Fényigény: Teljes napfény vagy világos félárnyék. A legszebb és legintenzívebb tavaszi bordó lombszínt teljesen napos fekvésben produkálja, de a félárnyékot is jól tolerálja, ott azonban a levelek gyorsabban visszazöldülnek.
Vízigény: Közepes-nagy. Kedveli az egyenletesen üde, nyirkos, párás környezetet. A szárazságot mérsékelten viseli; aszályos nyarakon a növekedése lelassulhat, ezért a fiatal példányok meghálálják a rendszeres öntözést.
Ajánlott termőhely: Tápanyagban és humuszban gazdag, mélyrétegű, jó vízáteresztő, de nedvességmegtartó, üde kerti vagy erdei talaj. Kifejezetten kedveli a hűvösebb, északi oldalsó lejtőket és a völgyek nyirkosabb, jó levegőzöttségű közegeit; a száraz, sovány homokot kerülni kell.
Ültetési távolság: Tekintélyes méretei és széles koronája miatt más nagyobb fáktól és épületektől legalább 8–10 méter távolságra érdemes ültetni.
Ellenállóképesség: Edzett, szívós fafaj. A hegyi szil a szilfavész gombabetegségre (Ophiostoma ulmi) kevésbé fogékony, mint a mezei vagy a vénic-szil, de fertőzött területeken óvatosságot igényel. A városi levegőt és a szennyezettebb klímát jól viseli.
Gondozás: Alacsony gondozási igényű. Rendszeres alakító metszést nem igényel, mert koronáját magától is formásan neveli. Csupán a tél végén vagy kora tavasszal a száraz, sérült vagy rossz irányba növő ágakat szükséges eltávolítani. A fiatal korban kijuttatott tő körüli talajtakarás (mulcsozást) gyorsabb növekedéssel hálálja meg.
Helye az erdőkertben: Lombkoronaszint felső zónája, szélvédő erdősávok és pufferzónák. Kimagasló ökológiai értékkel bír: mély árnyékot ad, nagy mennyiségű lombhulladéka értékes, tápanyagdús humuszt képez a talajszint növényei számára, sűrű ágrendszere és koronája pedig ideális fészkelő- és búvóhelyet nyújt az erdei madárvilágnak.
Növénytársítás (permakulturás szemlélet szerint): A vöröslevelű hegyi szilt robusztus alkata, mély árnyékolása és talajjavító lombja miatt kiválóan lehet társítani az erdőkerti ökoszisztémák felső szintjeként. Tökéletesen elhelyezhető a fás szárú mogyoró (Corylus avellana) vagy a mezei juhar (Acer campestre) környezetében, ahol hozzájárul a stabil, többszintes erdősáv kialakításához, miközben mérsékli a szél szárító hatását. Az alsóbb, árnyékos rétegek zöldítésére és kitöltésére remek társa az erdei ibolya (Viola odorata) és a hóvirág (Galanthus nivalis), amelyek a szil korona alatti szűrt fényben, a kora tavaszi időszakban benépesítik a tő előterét. A természetes biológiai növényvédelem érdekében a szilfa környezetébe érdemes félárnyékot kedvelő aromás évelőket, így erdei mentát (Mentha longifolia) vagy orvosi tisztesfüvet (Stachys officinalis) telepíteni. A fa optimális tápanyag-ellátottságát a tőszomszédságába ültetett fekete nadálytő (Symphytum officinale) támogatja, amely mély gyökerével feltárja az altalaj ásványi kincseit, rendszeresen lekaszált leveleivel pedig nedvességmegtartó, káliumban dús mulcsréteget biztosít a tő körül.
Megjegyzés: Konténeres kiszerelésének köszönhetően a fagymentes időszakban, tavasztól késő őszig bármikor biztonsággal ültethető a kertbe.

Szállítási méret: 100-125 cm, 3-5 literes konténerben