Milyen módszerekkel őrizhetjük meg a csapadékvizet a talajban?

Növeljük a talaj szervesanyagtartalmát

 A humusz és a többi szervesanyag  olyan, mint a szivacs. Megduzzadva a saját súlyuk többszörösének megfelelő vizet képesek felvenni. A kutatások azt mutatják, hogy mindössze 2%-os szervesanyagtartalom is 75%-kal csökkenti az öntözés iránti igényt.

Mivel növelhetjük a humusztartalmat?

Kapáljunk komposztot a talajba.

Vessünk zöldtrágya növényeket, amelyeket bedolgozhatunk a talajba: spenótot, mustárt, retket, borsót.

Takarjuk a talajt

A természetes környezetünkben megfigyelhetjük, hogy a természet arra törekszik, hogy a talaj nem maradjon fedetlenül, csupaszon.

• Ültessünk árnyékot teremtő növényeket sűrűn egymás mellé és fölé!
  Az árnyékolás akár 60 %-kal is csökkentheti a talajnedvesség párolgási veszteségét. Az árnyékolás hatására a gyökérhőmérséklet is alacsony marad, ezzel lassítva a levelek párologtatását.

         Az összezárult lombkorona alatt sokkal nedvesebb marad a levegő és a talaj, mint a nyílt területeken.
         A másik érv a növénytakaró mellett, hogy nagyon jó a gyomszabályozásuk, hiszen azok életterét is elfoglalják.

• Másik lehetőség a talaj takarása mulccsal, mely során annak vízmegtartó képességét növeljük azáltal, hogy a párolgás csökken, valamint a talaj szerkezetre is pozitív hatást gyakorol, de tápanyagforrásként és gyomgátlóként is érvényesül.
  Nagy előnye, hogy a kertünkben keletkező szerves anyagokat alkalmazhatjuk, így egy nagyobb kert esetében folyamatosan visszaforgatjuk a keletkező anyagokat.
  lyenek lehetnek: szalma, lucerna, széna, faforgács, ágapríték, kéreg, lomb, fűrészpor, fenyőtű.

Vízgyűjtő terepformálás övárok készítésével

Az övárok egy sekély, vízszintes szintvonal mentén vezetett árok. Szélessége 30 cm-től több méterig, mélysége nagyjából 30 cm, hosszát pedig a terepviszonyok határozzák meg.  
Az övároknak lejtéssel rendelkező terepen van jelentősége, mivel a felszínen lecsorgó víz a lejtőn belefut az árokba, hosszában szétfolyik és lassan a talajba ivódik. Ez a nedvesség gyakran még sok méter távolságban is segíti a növényeket.

Válasszunk őshonos fajtákat

Kerüljük a szubtrópusokról idekerült, nagy vízigényű és rengeteg vizet párologtató növények ültetését mint például a mostanában nagyon népszerű Smaragd fát (Paulownia).
Keressük a szárazságtűrő fajtákat, figyeljük meg környezetünkben, melyek hoznak megfelelő termést a mi klimatikus viszonyink között.
Az őshonos növények már alkalmazkodtak a helyi csapadékviszonyokhoz, ezért részesítsük őket előnyben.
Gyümölcsfák esetén olyan csemetét válasszunk, melyek vad alanyra vannak oltva, ezek gyökerei kiterjedtebbek és mélyebbre hatolnak a földben víz után kutatva.
Gyümölcsfákból már a régebben is az Alföldön termesztett fajták kevesebb vízzel is beérik: Kieffer körte, Arabitka körte, Ceglédi piros alma, Zelíz alma, Húsvéti rozmaring és általában a kajszik, különösen a vadkajszi alanyra oltottak.

Talaj lazítása, nem ásóval

A kötött, tömődött talaj nem tudja mélyre elvezetni és eltárolni a csapadékot. Ezért ősszel ásóvillával fellazíthatjuk a talajt.
Ennél egyszerűbb és sokrétűbb a haszna, ha növényeket hívunk ehhez segítségül. Vessünk olyan növényeket, melyek gyökere mélyre hatol, a tél folyamán kifagy és a gyökerek helyét levegő és víz töltheti ki. Ilyenek a mustár, retek, répa félék, de a magkeverékek is alkalmasak.

A gyökéritató anyagösszetételének és kiképzésének köszönhetően jól tárolja a vizet, mintahogy a korábbi írásunkban erről bővebben írtunk.

Megállapíthatjuk, hogy a legolcsóbb víztároló a talaj. Azonban ez nem mindig elegendő, ezért a vízgyűjtést kiegészíthetjük hordókkal, tartályokkal és kerti tóval is.

Ugyan nem csapadék, de kertünk vízpótlására tökéletesen megfelel a szürkevíz is. Érdemes ezen elgondolkodni, hogyan tudjuk szétválasztani a fekete víztől és kijuttatni a kertünkbe.