Társnevei: Pogácsa barack, Japáni csodabarack, Pen tao
Származása: Dél-Kínai, Jáván keresztül jutott Európába Hazai elterjedése: sok kisgyümölcsösben megtalálható, de állománya jelentéktelen
Érési ideje: augusztus második fele. Termőképessége: rendszeresen, de nem bőven terem. Termékenyülése: jól termékenyül
Gyümölcse: középnagy, kb 6-8 cm szélességű és 3 cm magasságú. Lapos, pogácsa alakú, mély barázdával két félre osztott, mindkét végén erősen benyomott. Színe fehéres viaszsárga, a napos oldalán kárminpirossal mosott vagy márványozott. Húsa sárgás viaszfehér, teljesen duránci, a magja körül élénkpirossal színezett. Íze kellemes zamatú, édes, kissé savas.
Szállíthatósága: jól szállítható.
Hajtásrendszere: levele nagy, meglehetősen széles lándzsa alakú. Vesszeje középerős, vaskos, élénk olajzöld, sokszor pirossal erősen mosott. Koronája középnagy, széles, laposodó, sokszor ernyő alakú.
Ellenállóképessége: a fagy és a monília iránt érzékeny.
Termőhely igénye: védett, meleg fekvést igényel, mert a fagy iránt érzékeny.
Gazdasági értéke: kifejezetten házikerti fajta, amely iránt feltűnő alakja miatt van érdeklődés, amellett az íze is igen kellemes.
Rayman János – Dr. Tomcsányi Pál: Gyümölcsfajták zsebkönyve Budapest, Mezőgazdasági Kiadó 1964.
