Származása: E tekintélyes nagyságú, kitűnő almát, Leroy szerint, a íolyó század elején egy pék nyerte magról Woodstockban (Angolhon, Oxford megye), honnét kezdetben ,Woodstock-i papin, később Marlboroug berezegnek Woodstock közelében fekvő, „Blenheim"-nevű lakhelye után „BIenheimi pepin” név alatt kezdett elterjedni. Napjainkban már sokféle hasonnév alatt mindenfelé el van terjedve. Hasonnevei számát hazánkban is megszaporitották egygyel. Halason, — nem tudva valódi nevét — „Öreg kormos" név alatt ismerik és szaporítják. Ojtóvesszejét 1871-töl kezdve, több hiteles helyről is meghozattam. Több ízben termett próbafámon. Fajom valódisága kétségtelen.
Érésideje: nálam oct.—dec.; hűvösebb tájakon tavaszig is eltart.
Minősége: t. rendű csemege-, háztartási és piaczos gyümölcs.
Nagysága: nagy; néha igen nagy.
Alakja: lapos gömbalakú; néha kissé magasnak látszó; egyik oldalán gyakran hízottabb és emelkedettebb, mint a másikon; de különben elég szabályosan boltozott síkfölületű. Zöme középtájra vagy csak kissé alább, a száras vége felé esik, honnét mindkét vége felé csaknem egyenlően, de kelyhes vége felé mégis többnyire kissé összébb húzódva boltozódik s mindkét végén elég széles, laposas karimában végződik. Szár a rövid, néha csaknem középhossszu, vastag vagy középvastag, kissé húsos; tágnyílású, de szűk és mély üregbe helyezett, melynek sima falait finom, sugaras rozsdamáz szokta borítani. Kelyhe nagy, nyílt; fölálló, de hegyükkel hátragörbülő, rövides és molyhos osztványaival tágas és elég mély tányéralaku üregben ülő, melynek falain apró ránczok és bordácakák váltakoznak, szelíden hullámossá téve a kissé ferdén álló karimát s néha elenyésző lapos bordákként a gyümölcs derekára is fölvonulva.
Szine: bőre finom, de szívós, sima, száraztapintatú, elég fényes; elejénte sárgás zöld; értével aranysárga, napos oldalán bágyadt pirossal belehelt s közben-közben élénkebb pirossal márványozott vagy szakadozott csíkokkal becsapkodott. A napnak jól kitett példányai, dr. Lucas szerint, hasonlítanak színezetökben a jól kifejlődött Téli arany parmén almához. Pontozata fahéjszínű, elég sűrű, de kevéssé szembetűnő. Rozsda ritkán mutatkozik fölületén: de egyes, fahéjszinü rozsda-szemölcsök vagy feketés ragya-foltok gyakrabban találkoznak rajta.
Belseje: húsa fehér vagy sárgásba játszó fehér, félfinom, tömöttes, elejénte roppanó, később porhanyó; leve igen bő, czukros, finom savanynyal emelt, igen kellemes, gyöngéden illatos és fűszeres-ízű. (Erről engem Vass Elek, városi fökertész értesitt és tett bizonyossá). Magtokja nyilttengelyű; tágas és kissé nyílt fiókjaiban kevés ép magot rejtő.
Fája: igen erőteljes, egészséges és edzett; nem korán, de aztán bőven termő; föl és szétálló, merev ágaival, melyek gyümölcsvesszökkel és peczkekkel kellőleg beruházkodnak, sűrűlombos, de elég szellős, terjedelmes koronát alkotó. Mindenféle alma alanyon díszlik. Alkalmas szálas fának és bokoralakú fának is. Mindenütt jól díszlik; de csak kellőleg nyirkos talajban terem rendesen és szépen kifejlődött gyümölcsöket, melyek aztán igen jól állják helyöket a fán.
Vesszei: elég számosak, hosszak, vastagok, merevek, hegyök felé is csak keveset vékonyodók; egyenesek, noha kissé könyökösek ; itt-ott szelíden bordázottak; fölállók vagy nyílt szögekben fölfelé törekvők, sűrűn fehér molyhosak; itt-ott csupaszak, homályos vörössel árnyaltak vagy zöldes barnák; aljuknál fehéres, szakadozott hártyával takartak; kisebb nagyobb, kerek vagy itt-ott hosszas fehér pontokkal nem sűrűn és nem szembetűnőleg pontozattak; rendetlen levélközűek.
Rügyei: közép nagyok tojásdadok, tompa-hegyűek, lapulók, igen sűrű fehérmolyhosak; alig kiemelkedő, hárombordás, széles talapon ülők.
Virágrügyei: nagyok, tojásdadok, tompahegyűek: aljuknál szennyes barnák, hegyöknél sűrűn fehérmolyhosak.
Levelei: nagyok, vastag és elég keményszövetűek; széles tojásdadok; majd szabályosan majd hirtelen elkeskenyedő, inkább vagy kevésbbé hosszas hegyben végződők; laposak vagy széleiken kissé fölhajlók; kissé íveltek; nyelőkről majd vízirányosan elállók, majd kissé lefelé konyulók; alsó lapjukon molyhosak; felső lapjukon csupaszak, simák, fényesek, csaknem sötét zöldek; széleiken előre hajló, jókora nagy éles fogakkal sűrűn és elég szabályosan fűrészesek. Levélnyelök rövid, igen vastag, merev és molyhos, tövénél violaszínpiros; nyílt szögekben fölfelé álló. Levélpálhái majd kicsinyek, majd elég nagyok, szétállók, széles lándsásak; tartósak. Virágrügyet körítő levelei változó alakúak és nagyságnak, hullámosak; mereven szétterülök.
Hasonnevei: Woodstock pippin; Blenheim pippin ; Blenheim orange Nortwick pippin; Perle d'Augleterre stb. Leirói. Hennau , Annál, de pomol. II. 7. L e r 0 y, Dict. de pomol. III. 139. Lucas, lUustr. Handb. der Obstk. I. 515. és mások.
Észrevétel: Vidékem mostoha viszonyai közt kevi's haszonnal járna tenyésztése: de kellőleg nedves talajban mindenütt megérdemelné, hogy hazánkban nagyban is tenyészszük.
Forrás: Bereczki Máté, Gyümölcsészeti vázlatok
