Rezisztens szőlőfajták

Régen a leszüretelt, érett fürtöket különféle közegbe: hamuba, száraz szalmába vagy szárított
bodzavirágba ágyazva tárolták. Később parafadarát vagy fűrészport használtak, hogy minél tovább
frissen tartsák a bogyókat.

Hova ne ültessük a szőlőt?

Semmiképpen ne telepítsünk szőlőt a szomszéd házának vagy nagy fák árnyékába, a kert lapos
részén, ahol a víz megáll, vagy igen sülevényes, száraz területre, ahol az öntözés nem megoldható.

Magyarország déli tájain lehet hosszú tenyészidejű (későn érő) fajtákat telepíteni. Északon csak a
korai érésű fajtákkal érdemes foglalkozni.

Szőlőlugas az árnyas pihenőhely

A csemegeszőlő-fajták tőkéi vitálisak, általában hosszú hajtásokat, azon nagy és súlyos fürtöket
hoznak. Nagyon fontos ezeknek a fürtöknek a szép formája, rajtuk a bogyók egyenletes mérete és
színe.
Ezért a fürtöket a levegőbe lógva neveljük, mert így szabadon nőve szépen fejlődnek és
kezelésük, szüretük is könnyebb lesz. A hazai viszonyaink között a csemegeszőlők termesztéséhez
legalkalmasabb művelésmódok a lugas, az ernyő és a sátorlugas

Maga a rezisztencia védelem ugyan, de a tőkék nem ellenállóak minden betegséggel szemben, és
az ellenállás nem azonos szintű. Ezért a védelem másik formája a megelőzés igen fontos. Ezért is
kell szellős lombozatot létrehozni. A felesleges hajtásoktól megszabadított tőkén lehet egészséges
fürtöket kinevelni.

Biológiai növényvédelem szükséges

Sajnos a szőlő növényvédelem nélkül nem nagyon termeszthető. Azonban a rezisztens fajták
sokkal kevesebb kezeléssel is egészségesen vagy tünetmentesen tarthatók.

Fülei Zoltán ültetvényében láttam, hogy hagyományos vegyszerek nélkül, biokészítményekkel,
szép szőlőlugas árnyékában hűsölhetünk és élvezhetjük egészséges gyümölcsét.
Az erről készült videót mindenképpen szeretném közkinccsé tenni.

A lisztharmat és az atkák ellen, valamint tavaszi lemosó permetezés  alkalmával használt készítményekről
ezekben a bejegyzésekben lehet többet megtudni.

Dr. Hajdu Edit Bio csemegeszőlő a házikertben című kiadványában a következő csemegeszőlőket ajánlja:

• Borostyán: muskotályos ízéért kedvelt csemegeszőlő. Rügyei jól tűrik a fagyokat,
  valamint a peronoszpóra és a lisztharmat fertőzéseket, bogyói alig rothadnak.
  
  
• Bianca: rügyei és vesszői tél- és fagytűrőek. Nagyon sok hajtást nevel, sűrű a lombja,
  emiatt a legfontosabb zöldmunkája a hatásválogatás. A legveszélyesebb
  gombabetegségekkel szemben ellenáll, így 2-3 permetezéssel megvédhető. A magyar
  szőlőfajták között az egyik legrezisztensebb fajták egyike. Ökotermesztésre alkalmas.
  
  
  
• Csépi muskotály: ropogós húsú, alig leves, muskotályos. A fagyjárta helyeken is jól
  terem. Toleráns a peronoszpóra és a lisztharmattal szemben, a szárazságtűrése is figyelemre
  méltó, bogyói nem rothadnak.
  
  
  
• Eszter:  ropogós, finom zamatú, magjai alig érezhetőek.  Sűrű lombja miatt zöldmunkáit
  gondosan kell elvégezni. A  peronoszpórával szembeni ellenállása jó, a lisztharmatra
  közepesen fogékony, bogyói nem vagy alig rothadnak, a szárazságot jól tűri.
  
  
• Fanny: ropogós, igen finom, magja alig érezhető. A  szárazságot jól tűri, a
  peronoszpórának jól, a lisztharmatnak közepesen ellenáll, bogyói nem, vagy esős időben is
  alig rothadnak.
  
  
• Kismis moldavszkij:  olvadó húsa  kemény és ropogós, magja csökevényes (a bogyó
  magvatlan). Rügyei és vesszői fagyérzékenyek, szárazságtűrő, a peronoszpórával szemben
  jól, a lisztharmattal szemben kevésbé ellenáll, bogyói alig rothadnak, a filoxérával szemben
  nem rezisztens.
  
  
  
• Néro: ropogós, lédús, finom ízű, fűszeres, sok és nagy magja van, de extrém édesre tud
  beérni. Peronoszpórával szembeni ellenállása kiemelkedő, járványos években a lisztharmat
  megfertőzi, bogyói alig vagy nem rothadnak.
  
  
• Palatina: különleges értéke a bogyók borostyánsárga színe és finom muskotályos íze.
  Rügyei téltűrése a csemegeszőlő-fajták között figyelemre méltó, bogyói egészségesek, csak
  túlérésben és esős időben rothadnak. A peronoszpórával és a lisztharmattal szembeni
  rezisztenciája értékes, ökotermesztésre igen alkalmas fajta.
  
  
  
• Pegazus: kékes fekete, húsa lédús, kissé kemény, semleges ízű. A szőlőt károsító
  gombabetegségekkel (peronoszpóra, lisztharmat, szürkepenész) szemben igen jól ellenáll.
  
  
  
• Pölöskei muskotály:  ropogós, édes és finom muskotályos fajta. Rügyei
  fagyérzékenyek, az aszályt jól tűri; lombrezisztenciája a peronoszpórával és a lisztharmattal
  szemben igen magas; bogyói nem rothadnak; egyik legértékesebb fajtánk a környezetkímélő
  szőlőtermesztéshez.
  
  
• Teréz: húsa ropogós, lédús, íze semleges.  A rügyek fagy- és téltűrése kiemelkedő gombás
  betegségekkel szembeni ellenállása kiváló; bogyói a napperzselésre érzékenyek, ezért
  árnyékban (lombsátor alatt) kell nevelni; érett bogyói nem rothadnak.
  
  
• Zalagyöngye: lédús, ropogós, igen édes, azonban nagy magvú fajta. Bogyói nem vagy
  alig rothadnak. A peronoszpórával szemben ellenálló, lisztharmatra fogékony.